Fűzfő» Balatonalmádi »Alsóőrs »Csopak» Balatonfüred
Abszolút hőség, abszolút lassulás, abszolút ADVIL FORTE
Ma korán hagytuk el a balatonfűzfői karavánunkat. 6.17-kor már úton voltunk, mert a mai mantránk az volt ha “Ha mindig normális probálsz lenni, sosem tudod meg milyen csodálatos is lehetsz.”
A konzervdobozban töltött meglepően hűs éjszaka felismerései nagyok voltak. Lábfej-szépségversenyen (ha egyáltalán van ilyen) most ezen a túran nem indulunk. Szépségünk mára már sokkal több tőről fakad. Az eddigi vízhólyagok mellé sajnos újabbak nőttek és fakadtak ki egyetlen éjszaka alatt. Reggel a cipőbe visszabújni a húsbamarkoló fájdalom miatt nem könnyű, de biztatjuk magunkat, hogy az útifű (Plantago) mellé, mára még újabb a látnivalok és élmények járnak. Kell az adrenalin persze, de az Advil Forte is.
Kellenek az ismeretlen tájak és a kapcsolódási pontok. A balatonfűzfői öböl ugyanis kimondottan egy hiden gem, egy rejtett kincs. A Campingtől a Tobruki strand parkolója felé haladva a legmenőbb szakasza található a Balatonkör kerékpárútnak, az ébredő nádas élővilága igazi Tüskevár élményt adott kora reggel, kicsit feledtetve a lifegő bőröket a lábunkon.
Másik ma reggeli felismerésünk, hogy jobb úton lenni, mint megérkezni.
Most már mindegy, hogy merre megyunk, Google Mappal vagy a lepésszámlálóval, nekünk valahogy mindig máshogy jön ki a matek.
Siófoktól Almádiig nem zártuk szívünkbe a 71-es utat, ahol a legtöbb kutya ugat, amíg a karaván halad, persze az van amikor nagyon lassan. Az ősi iratokban számos törvénykező előírás kapcsolódik ahhoz, hogy a hajós, vagy a karavánnal vándorlók, a caminok elotti idoben, hogyan induljanak neki az útnak. Hiszen az ismeretlen világba való elindulás, de a tájékozódás sem volt egyszerű móka. Az akkori Lonely Planet-ben megírták, hogy hogyan utazzon az, aki elindul a hegyektől a tengerig, napkeltétől napnyugtáig. Az utazóknak megadják az indulás és megérkezés legkésőbbi dátumait, javasolva bölcsen azt, hogy ne dacoljanak feleslegesen a természeti elemekkel, ha nem muszáj. Az atyák tanításai felhívják figyelmét az útrakelőknek arra is, hogy az utazással nem mindenki jár jól. A veszteségeket be kell kalkulálnia annak, aki le/lépni készül. Nemcsak a szervezet legyengülésére, de anyagi vesztéségekre, és nem először a halálra is felhívják a zarándokok figyelmét a tudósok.
Hogy úton lenni nem életbiztosítás, azt azok a dokumentumok is bizonyítják, amelyek elrabolt, elsüllyedt karavánokból maradtak fent: válási papírok és a végrendeletek tisztasága ugyanolyan fontosak voltak, mint a tevék rendszeres itatása. Mert meg kell adni az életbemaradottaknak az újrakezdés lehetőségét. Az írások lehetőség szerint olyan emberek társaságát írják elő útitársként. Óva intenek az irigy és buta emberek társaságától. A hasznos tanácsok szerint mind gondolkodásban, mind gazdagságban hasonlónak kell lenni az útonlevőkkel, talán a similis simil gaudet elv alapján.
Korábban már többen tőlünk is megkérdezték, hogy minek csináljuk ezt, hiszen a téli Caminos csajok már mindenhol szerepeltek a médiában a Balaton körbejárással. Köszi. Ahogy útközben észrevettük a kerékpárosoknak nemzedékei tekerték már körbe a tavat média szereplés nélkül, másrészt találkoztunk olyan hajléktalannal is, aki csak idén, ebben a hónapban, már négyszer tekerte körbe a Balatont. Mozgásban kell lenni. Ez élteti, ettől él.
Másik gyakori kérdésünk az volt, hogy ha ennyire nem jó a legnagyobb hőségben vonulni akkor minek csináljuk? Namármost az afrikai hőséget nem kalkuláltuk bele májusban, amikor el kezdtük szervezni, és azt sem, hogy a gyaloglás másfajta állóképességet igényel, mint a konditerem. Az utazás veszélyes kaland?
Nekünk igen, ez egy kaland, és ez az amitől vonzó. Meg a látványtól, meg a próbatételektől. Az újfajta kihívástól. Ezen az úton ezek miatt minden vízhólyag megéri. A téli Caminos lányok különben is, csomagok nélkül utaztak. Mi meg +_ 10kg- val a hátunkon vonulunk A-ból B-be, a négyes fokozatú hőségriadó alatt.
A mai távunk Csopaknál, egy egész délutánig, a balatoni csobbanásunk miatt nem haladt. Balatonfüredet, végül a Világ Büfén túl, 19.65 km-res távval 26.015 lépéssel értük el,valószínűleg a vonzás törvényével, mert erőnk már nem volt.
Hallottuk, hogy holnap is négyes a riadó. De holnap is egy új nap. Hajra Zánka, jövünk!
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
