Zemplén megyei várak túrája két nap alatt, ami egyben egy Kéken túli túra, és egy túra, ahol a Wandergirls kicsit újra értelmet kapott.”Hol vár állott most kőhalom”, de a romok mára nyomokban olyan mindennapi boldogságot is tartalmaznak, mint gönci barack vagy a mádi furmint.
Sok idő telt el mióta nem jártunk. Sok minden történt, ami miatt csend volt a #wandergirls körül, de ahogy Viktor Frankl írja, “nem az idő gyógyít meg csak az, amit az idővel teszünk”.
A Hernád folyót átlépve az eredetvédett gönci barack szezonjának végén egy-két fa meg gyümölccsel teli fa várt ránk az út szélén, Helló Holle Anyó, Helló Arany Lányok! Megszólítva érezve magunkat egyenesen a fáról uzsonnáztuk az érett barackokat.
Ahogy a szőlőket váltó napraforgók is teljes pompájukban forgatták magukat az eső utáni gyenge fényben Boldogkőváralja felé.
Szitáló esőben a vár felé tartva nem volt sok infónk arról, hogy a Bodókő-hegyen végvárként álló várrom a Hernád völgyét védve vajon kiért és miért állt ki az idők folyamán. Bár a néphagyomány szerint egy kiváló aszalómesterről, Bodó úrról kapta nevét, aki IV. Bélának segített menekülni a tatárok elől, de azért sok kézen megfordult. Többek között csere tárgya volt egy török pasáért, a gyulai várkastélyért, Mátyás király pedig 3000 aranyforintért zálogosította el, pedig ugye azt mondjak, hogy a pénz nem boldogít, viszont a WC előtt kitett középkori fegyverek kipróbálása már igen is.
Vizsolyban szombat délután már habzó tócsákat kerülve, szakadó esőben jártuk körbe a református bibliafordítás emlékeit és a nyomda múzeumot.
A ellenségeskedés mementójaként a védelmi funkciókkal bíró Huszita ház puritán hangulata Göncön valahogy szöget ütött bennem. Itt beszélgettünk közmunkában évek óta dolgozó kiállításgondozóval, közönnyel. Ott, ahol dicső a múlt, valahogy nincs jövőkép. Hallgattunk turisztikai támogatások leosztását lányának kiadó projekteket dicsekvően ecsetelő polgármestert ott, ahol a vega lecsót kolbásszal találják.
Fűzéren, bár napsütésben, de igencsak sietve döntöttük meg a lépcsőzés rekordját, hogy feljussunk a helyreállított várhoz . A parkolótól a vár zárásig csupán 45 percünk maradt. A parkolóban a néni szerint felesleges ennyi időre felmenni, de tudtuk, ha elengedjük megint soká lesz arra lehetőség, hogy megnézzük. Így hát rapid sebességgel néztük meg az itt működő egyébként szuper audio-vizuális kiállítást, veteményes kertet és fejeltem le jó párszor az alacsony ajtófélfákat. Ez volt amúgy a legdrágább végvári belépőnk, de egyben a két nap egyik legjobb kiállítása is.
Persze már nem volt idő a Kisvasútra Pálházán, sem eljutni Kőkapuig, így robogtunk megkerülve a hegyet Sárospatakra.
Az eső és a napsütés miatt, óráról órára változott minden tervünk. Volt, hogy megnyílt egy újabb út egy újabb lehetőség, volt elszaladt a pillanat. Ahogy az élet mindenki számára egy személyes felszólítás, úgy kihívás jellegű is. Mick Jagger szerint “Nem mindig kaphatod meg, amit akarsz, de ha néha megpróbálod, lehet, hogy megtalálod, és megkapod, amit kell.”
Sárospatakon míg a Bodrog partján hajnalig szólt a disco, volt időm éberen gondolkodni arról hogy miért jó hosszútávon haragudni, látványosan lerombolni, felszántani, sóval behinteni élő rendszereket? Miért volt szükség az ellenségesség fenntartásara török, kuruc, labanc felé? Az ellenség oldalára hajtani a vizet, hiszen ma már olyan sokan sokfélék élnek errefelé. Az olaszok hozták a várak építészeti stílusait, és emellett az szőlőművelés alapjait is, ahogy a tótok az üvegeiket, vagy a ruszénok az ételeiket.
Viktor Frankl szerint a túlélésben nincs ezüstérem, és mindenki a saját szabályai szerint igyekszik aranyat szerezni. Meg jó, hogy a világban mindenkire rá van bízva valami. Valami, ami nagyon fontos. A regéci várat bár Rákóczinak hívják, mégis inkább szól két ember szerelméről, oly sokan elmondtak már “Senki sem jön véletlenül az életünkbe, a körülöttünk lévő emberek, akik velünk érintkeznek, hogy találkozunk, okkal vannak ott.” Pontosan az történt eddig is, aminek történnie kellett, és így kellett lennie, hogy megtanuljuk a szükséges leckéket és továbblépjünk.
Most , hogy már tudom, hogy akkoriban majd minden lakosztályhoz tartozott budi (kis bolt), meg hogy kicsik voltak az ágyak mert ülve aludtak. Meg volt fűvesasszony és sáfár is mindegyik várban és az óbor mellett az ecetkészítők is fontos szerepet játszottak a várak életében, de nem lettem okosabb hogy mennyien is éltek tulajdonképpen ezekben a végvárakban és hány hónap alatt kapott szerelmes levelet Zrínyi Ilona Thököly Imrétől hároméves jegyességük alatt.
A sárospataki Erzsébet út, a Megyeri Tengerszem malomkövei, a hercegkúti pincesor és regéci vár romjai is azt mondjak: ” Minden a legjobbkor kezdődik, nem előtte, nem utána”.Mert:
“Aki az életedbe jön, az a megfelelő ember.”
” Ami velünk történik, annak pontosan meg kell történnie.”
“Bármikor elkezded, az a megfelelő idő.”
” Ha valami véget ér, akkor véget ér.
Járjatok Ti is!
Ilcsi és Évi
