Vízözönben érkeztünk Sárospatakra, ahonnan holnap Bodrogolasziba indulunk gyalog az úgynevezett Szent Erzsébet zarándok úton. Terveink szerint most csak Telkibányáig megyünk, nem az eredeti út végéig Kassáig. A kenyér és a rózsa nevében, indulunk neki a Balaton Camino után tudjuk, hogy a szer-etet.
Hogy miért éppen egy hivatalos zarándokúton indulunk egy jól bejáratott túristaösvény helyett? Magunk sem tudjuk a választ, de Telkibányáig majd biztosan kitaláljuk mire invitál minket ez a út.
A sárospataki címen, ami az útvonal honlapján is megtalálható, zárt kapuk fogadnak, az esti mise miatt viszont a templom még nyitva. Elkapjuk a helyi spiritista keménymagot, vajon tudnak -e valami kontaktot a pecsételéshez szükséges útlevél kiadásához. Megkapjuk Mónika számát, este 7-kor, aki aztán Dr. Irénhez passzol le. Szerencsére szombaton reggel a piac után odateker a múzeumhoz és ott találkozunk. Így hát nem marad más hátra mint, hogy a családias Várvendéglőben vacsora után bevackolunk, kihasználjuk a free wifi-t , a Tv -t és a telihast.
Kiadós reggelink után a csípős reggelen felvértezve indulunk neki- Klári, én meg biztosan Erzsi is-, hogy Dr. Irénkével találkozzunk a múzeumban. Útközben aztán azt mondják a tapasztaltabb helyiek, hogy a Szent Erzsébet úton “nem mi választjuk kivel megyünk, hanem Erzsi választja ki, hogy kivel megy végig”. Ő ugyanis a szeretet szentje, aki egyben a pékek és adakozók, de a meghalt gyerekek védőszentje is.
Mire a nap kisütött Dr. lrénke előbb visszafogottan, majd egyre nagyobb átéléssel beszél a
Bánk Bánból ismert ll. Endre Sárospatakon, a királynői birtokon született lányáról, akinek a kedves mamája Gertrúd volt. Amint elmesélte, Erzsit a dinasztikus házasságok miatt Kassáról (4!) négyévesen Türingiába küldik, leendő férjének az udvarába, hogy megtanulja a nyelvet és szokja a királyi protokollt. Sajnos vagy nem, utólag már ki tudja, de a kiszemelt férj a házasság előtt, egy harci csatában, meghal. Testvére, az új uralkodó, Lajos nagykegyesen elveszi a félig-özvegy magyar leányzót. Kapcsolatuk, házasságuk csodaszámba ment nemcsak a kortársak, hanem a későbbi kutatók beszámolói alapján is. A bruttó 6 évig tartó házasságuk nemcsak testi szerelemben volt erős, de az udvari kritika azt sem nézte jó szemmel, hogy szellemi és baráti szövetségben éltek. Egy ágyban aludta, ami az akkori korban párját ritkító, az udvari szokásokkal szembemenő, rebellis viselkedés volt.
A királyi férj mindenben támogatta feleségét, ami igen ritka, hogy még az anyja acsarkodó beszólásaival és intézkedéseivel szemben is védve volt Erzsi. Aki kötényében kenyeret hordva járta a szegény családokat, és gyógyfőzeteivel próbált 
segíteni a betegeken. Erzsébet legjellemzőbb képi ábrázolása a kötényében rejtett kenyerek rózsává válása. Ezért is hívják a Rózsák útjának is ezt az útvonalat, amelyet Sárospataktól Kassáig piros rózsa jelez. De csak Lajos éltében, hirtelen halála után a trónkövetelők sora az özvegy kezére is pályázott nemcsak a hercegségre. Erzsébet gyerekeivel elmenekült gyerekeivel, disznóólakban, barlangokban húzták meg magukat az üldözők elől és igen fiatalon , nélkülözve halt meg.
Sárospatakról Bodrogolasziba tartva térerő és Facebook helyett a helyi polgárőrség face controll-ján nevetgélünk. A hegyoldal már sárguló levelekkel tartotta magát, ami mögül néha egy- egy fácán tör ki. A vadrózsák, mint égő csipkebokrok állnak a szőlő dűlők szélén. A rózsa útja innen már nem gyaloggalopp.
Mire elhagyjuk a várost, már két pecsétünk megvan, de a Kisgesztenyés presszó zárva. A Lónyay kastély az 1860-as években épült Lónyay Ödön megbízásából. Fia, Lónyay Elemér feleségével, Stefánia belga királyi hercegnővel együtt nyári lakként használta, de a második világháború alatt Pannonhalmára menekültek, haláluk után minden vagyonukat a szerzetesrendre hagyták. Mint minden kastélyt államosították a háború után, ami a rendszerváltásig nevelőotthonként működött. A bencések tulajdonába került, de 2007-ben a rend 99 évre a Chemin Neuf közösségre bízta az épületet, amelynek felújítása közösségi munkában hivatalosan 2014 körül elkezdődött, de amúgy nem sok állapot óvásra utaló építkezés látható. Becsengetés után kapjuk meg a pecsétünket, és meghívatjuk magunkat egy körbenézésre. A valamennyire karbantartott tó körüli séta után kiderült, hogy a kastélyban sincs kávézó, sem vendégszeretet. Csak imaterem és birkák.
Bakancsunkon 20 cm sárréteggel verjük át magunkat a bozontoson Komlóska felé. Az erdei úton a hosszú csendes út után olyannyira meglepődünk a teherautóról falatozó favágóktól, hogy nem is nézünk fel, csak megyünk tovább. Jó egy óra gyaloglás után vesszük észre, hogy valahogy ismerős a táj, viszont hamarosan sötétedik, és mi meg haladunk visszafelé Bodrogolasziba. visszarohanunk, hogy vajon hol tévesztettünk irányt. A falatozó favágóknál. Ott kellett volna felfelé lekanyarodni és felfelé haladni Komlóska irányába. Rohanunk. Mire beérünk a faluba, szerencsére már mindenki tudja, hogy kinél és hol lakunk, de a Coop bezárt, hétfőn nyit újra. Az egyre nagyobb sötétségbe burkolódó faluban végigbotorkálunk és a Polgi vendégházába bekuncsorogjuk magunkat egy sztrapacskára, ami nem olcsó, de farkasehesek vagyunk. A reggelit is kérhetnénk, 5000 lenne fejenként. Köszi, inkább hívjuk Ildikót hagyna-e négy tojást a vendégházban, hogy legyen mit ennünk reggel mielőtt elindulunk. Este 8 van és hulla sötét, az utcáról nem látszik az udvarokban alig égnek a fények a házaknál. Kint harapni lehet a levegőt. Kicsit Erdély hangulat van, de talán csak azért, mert ahogy mondják, sötétben minden tehén fekete.
Sárospatakon azt mondtak a templomban, hogy a zarándoklat egy másik biznisz. Nemzetközi valutában mérve kb. az isten fizesse meg. Azt is, hogy jó időnk volt a 41.056 lépéshez és a tévelygésből kitelt 30.9 km-hez. Sajog a talpunk, bizsereg az agyunk és az ágyunk, felnézve a plafonra tele van katicákkal . Jó újra terepen lenni, jó újra járni, ha holnap egyáltalán még lábra bírunk állni. Mellé még itt az óraátállás északi oldallal szembe.
