Ha a mai napunkat röviden kellene elmondanunk akkor az így hangzana: fel-le, fel -le, odanézz!.. vigyázz csúszik!…. ÓÓÓÓoooo, de gyönyörű, le-fel…. ott vagyunk már?! ….figyelj lépcső….. fel, fel.. És még mindig van feljebb?!… Húúúúú láttál már ilyet?!….. fel -le, fel, fel…. Úristen ezt fel sem tudom fogni milyen szép… Hál istennek most már lefelé, de biztos erre kell jönni?! …. lépcső, ó basszus megint felfelé…. lépcsőőőőő….. Most már siessük,mert sötétedik!
Hosszabban viszont tényleg elég tartalmas volt.
Azt mondják, hogy a boldogságérzetet négy hormonnak: a dopaminnak, a szerotoninnak, az oxitocinnak és az endorfinoknak köszönhetjük. Amikor ezek a hormonok felszabadulnak a vérben, hirtelen boldognak érezzük magunkat, majd kicsattanunk a pozitív energiától. A hatás ugyan általában átmeneti, de vannak olyan tevékenységek, amelyekkel ösztönözhető a szervezet, hogy minél több boldogsághormont termeljen. A boldogsághormon termelésben többek között már biztosan igazolható fokozószer a napi három hegyen-völgyön való járás és az orgonalépcsőn való fel és le lépcsőzés is szerepet játszik. Ahogy a teraszokon és kilátókon való néhány perces napfürdő, a sajttorta és az őszi fények látványa is.
A mai napot Káptalantótiban kezdtük Köveskálról majd Badacsony felé vettük az irányt a vulkanikus Kőkapun át. Célunk az volt, hogy a napfelkeltében gyönyörködjünk, a hegyeket és az egész medencét körülölelő, reggeli ködös, páras de misztikus látványban.
A Hertelendy-emlékkőtől a Kisfaludy kilátó után, az Egry József-kilátóhelyen, a Ranolder-kereszt tisztásán is napoztunk egyet, mielőtt a Bujdosók lépcsőjén, – ami egy igazi inspiráló nők lépcsője is- mert Czinka Pannáról, az első női cigányprimásról, Lorántffy Zsuzsannáról vagy Zrínyi Ilonáról elnevezett pihenők miatt is. Mire a lépcsőkön lereszkedve eljutottunk a mindenzárva Badacsonytördemic–Szigliget vasútállomásra, hátveregetve az izmos-az-uj-szexi emlékérmet adományoztuk magunknak.
A szigligeti aszfaltos közúton trappolva már csakis a Várcukrászda kínálata lebegett a szemünk előtt. Nem csalódtunk a 2 évvel ezelőtti szuper fagyi kínálat helyett most sajttorta és kávé kombóval ünnepeltük, ami életmentő volt. A Szent György hegyre kanyarodva ugyanis a menő borászok közül nem mindenki gondolta komolyan az egész évben Balaton feelinget.
A Szászi Birtokon megkértek minket, hogy ne foglaljuk el a teraszt kint az (bent) étkező vendégek elől, hanem vonuljunk le a présházhoz, ha csak inni szeretnénk. Ott viszont se mosoly, se zsíros kenyér, se pogácsa nem jutott az olaszrizling és a szóda mellé. Láthatólag az egész régióra jellemző jelenség, hogy milyen óriási nagy kihívást jelent a vállalkozóknak saját célcsoportjaik megismerése , és hozzá a helyes marketing kiválasztása. Emellé persze hozzájönnek az extrák, mint a konyha félkészítése akár egy háromnapos hosszú hétvégére, amikor talán nem meglepő módon az emberek felkeresik azokat a helyeket, ahol élményeket szerezhetnek és ráadásul még költeni is szeretnének, akár gyalog akár Lombardinivel érkeznek.
Ezek után a Szent György hegy tetejére kanyarodva kicsit erősebben reménykedtünk a lentről jól látható és hívogató Kismennyország teraszában és kínálatában. Itt is ki van írva a zsíros vagy olivaolajos kenyér, mint bormelléki opció, de megint csak üres kézzel és hassal távoztunk, mert a felszolgáló szerint kizárólag 800 és 3000 ftos bőségtálat kínálnak, amit az egyasztalos teraszon szolgálnak fel, ami már foglalt volt.
Tapolca irányába újból a kőorgonák mellett ereszkedtunk le, ami az arrajáró gyerekek szerint iszonyatosan klassz, szerintük ezek a kupacok tulajdonképpen az óriások játék pénzérméi, vagy az ufóké. Az egész évben Balatont kimaxolva november 1-en három hegyet másztunk , mérhetetlen sok zárva ajtóról pattantunk le , de 35 000 lépéssel, teljesítettük az OKT egész 5.szakaszát.
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
