OKT15 Dobogókő – Pilisszentkereszt

Utólag elmondhatjuk, hogy a legrövidebb szakaszunk volt, amelyet a leghosszabb ideig tettünk meg.Januári évindítóként a Szívek szállodáják helyett, a Föld állítólagos szívcsakráját  választottuk 2020-ra, gondoltuk jó omen az évkezdéshez. Felvértezve magunkat elindultunk a Batthany térről Pomázra, hogy elcsípjük az óránként járó buszt. Mivel jó fél órát kellett volna várni, ezért a HÉV állomás egyik kultúregységében többedmagunkkal néztük a bizonytalan teánkat és a Grammy díjkiosztót. Hál istennek, Billie Eilish jobban vitte a show-t , mint a törzsvendégek.

Jó 30 perc múlva a parkolóból már a  havas sétányon mentünk az  Eötvös Loránd Menedékház bejáratához pecsételni. Mivel a kilátónál minden csupa zúzmara és köd volt, igazából semmit sem láttunk a téli Dunakanyarból. Igazából szokatlanul csendes és üres volt még kora délelőtt az egész terület.

Mielőtt elhaladtunk volna a spirituális Sri Chinmoy szobra és idézetei mellett, a kondérok alatt már pattogott a tűz, így nemcsak végignéztük, de ruhánkon magunkon vittük tovább a napi kondéros ajánlatok füstös kínálatát.

Újból a parkoló felé haladva már elő is vettük a botokat, mert hiába a sima talaj, a hó alatt sokszor csúszós volt a talaj. Az erdőbe beérve igazi téli palota fogadott minket. A zúzmarás ágak és az égigérő fák Jégkirálynő birodalmát díszítették. A Zsivány szikla hívogató tömbjét tisztelettel magasodott, míga  patakból és az orrunkból felszálló pára és a nyers hideg igazi kristályokat rajzolt még a hajunkra és a szempillánkra is.

 

 

Igazából jó 2,5 óra alatt tettük meg az első 3,5 km-t Pilisszentkeresztig. A fagyott talajon kb. olyan apró lépésekkel haladtunk, mintha tojásokon lépkedtünk volna.

A piliszentkereszti  kisboltnál , pecsételés után még bizonytalankodtunk, hogy menjünk-e tovább vagy itt hagyjuk-e abba, de aztán az érkező busz segített a döntésben, újabb 1,5 óra múlva már Pesten voltunk.

 

Kicsit csalódottak voltunk, hogy a síkos út miatt feladtuk itt az  elején, de a pompás téli világ képei jobban kárpótolnak, mint egy lábtörés. Majd valamikor innen folytatjuk a Rozália Téglagyárig.

 

Járjatok velünk 2020-ban is!

Klári és Ilcsi

Share:

More Posts

Send Us A Message