Balatonmagyaród »Balatonszentgyörgy» Balatonmária» Balatonfenyves» Bélatelep »Fonyód
A 8.nap beszámolójról élménytúladagolás miatt majdnem lekéstünk. Pedig elég keservesen indult. Már nagyon rutinosak lettünk a hajnali ébresztő nélküli ébredésekben, a lábak ápolásában, a napszúrás elleni réteges, de szellőző öltözködésben, éppen ezért a korai indulásban is.
Így néhány kilométerrel a lábunkban Balatonmáriafürdőn kora reggel ismét és újra belefutottunk abba, hogy a szkita mulatók és a német napilapokat és képeslapokat áruló kongóan üres Coopon kívül nem sok minden van nyitva. Éttermek azért, mert már bőszen készülődnek- az ebédre. A bárok meg még nem ébredtek fel. A nagy árrések korában a szar kávé nem jó hírnév. Így hát a Balaton partján a jó kávénak lenne létjogosultsága, mint ahogy a jó lángosnak és a friss rántotthúsnak is. A szükseglet, mint például egy jóízű péksüti, jaj hogy hiányzik, valahogy a Balatonnál elvesztette vásárlóértékét.
Reggeli álmodozásunk szerint a nemlétező jóízű kávé és friss péksüti mellé pedig jól esett volna egy komotosan olvasható, sokmellékletes magyar újság is, ahol jó lett volna átnézni az életmód, a vélemények, hétvégi sport eredeményeket, könyvajánlókat és egyéb tárcavéleményeket. A tegnapi nyomtatott bulvár újságokat már csak a német és a brit expatok olvassák, ez jár nekik. A magyaroknak meg ott van a Facebook.
Míg a hideg és híg kávénkat lötyköltük, lehuppantak mögénk a magyar vendéglátás és magasélet balatoni kiválóságai, akik a tegnapi bevételek hümmögése után azon nyöszögtek, hogy mikor lesz már végre szeptember! Mindezt augusztus 10-én! Felsorolták, hogy a szezon végén ki hova húz el három hétre. Az egyik tutira elmegy a szanatóriumba, mert ezt a sok hülyét már nem bírja. A másik azt mondta, hogy még talán októberben is jó idő lesz itt kéne még maradni, vagy újra kinyitni hétvégenként. Mire a harmadik a presszót kihörpintve felordított, hogy azt már nem bírja itt ki.
Hát ilyen vendégszerető légkörből persze jobb minél hamarabb továbbállni. Mikor elindultunk Fenyves felé, akkor még nem tudtuk, hogy innentől az utcáknak nincs vége, csak hossza. A monoton menetünkön vesztett energáinkáinkat egy -egy úszással próbáltuk visszanyerni, de igazából Imiék meglepetés picnic kosara töltötte fel teljesen. Balatonfenyvesen már sírtunk az unalomtól. A bringaút melletti post szocreal bungalow-k design és életmód elemzései sem sok izgalmat adtak a végeláthatatlan utcának. Fonyódot hátulról, a hegy felől közelítettük meg 7 nap járás után, bár szuperklassz lábaink lettek, ideje lett már popsira gyúrni a felfelémenetbe.
Szállásunkon ( egy szocialista nagyvállalati üdülő sokaidik reinkarnációja) hideg sőrrel és fröccsel fogadtak, hogy visszanyerjük a normál pulzust. És ez elég lendületet adott ahhoz, hogy a fonyódi kutyastrandon összefussunk ismerőseinkkel egy úszásra és egy sportfröccsre. Aztán mivel hosszú idő után most láttunk először naplementét ( az északi parton ez a természeti csoda nem látszódott) , a kikötőbe rohantunk. Fonyódot kellően bájos történelmi fürdőkultúrája tette híressé, de kevésbé szerencsés a jelenben. És sajnos a balatoni disco hajó csak csütörtök esténként van, mindenestre egy rövid körútra gyorsan befizettünk vacsora helyett. Egyszer élünk.
Valahol a tó közepén boldogan örömködtünk, hogy mennyit láttunk már a túl parton és innen! Nekünk most már nem csak térkép e táj! Ahogy lehült a levegő mégiscsak megéheztünk és mire sötét éjszaka lett, és a Laci büfében, a vaksötetben, negkegyelmeztek nekünk a műszakot záró konyhások, és velük együtt megvacsoráztunk a maradékokból. Vagy a horgászok apró neszei és piszmogásai, a vizen tükröző fáklyák, vagy holdfényben úszó a ladikok árnyékai a tó közepén , de valahogy szavak nélkül úsztunk bele a lecsendesült tóba és lebegtünk a víz tetején. Nagyon áldott pillanat volt, és igen kevés kellett, ahhoz hogy ne giccsparádénak tünjön a napvégen mindaz, ami ma végül megtalált minket. Holnap folytatjuk Bogláron át Lelléig a túrát a déli parton, mert Fanni vár és mi jövünk!
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
