Vonyarcvaghegy »Gyenesdiás » Keszthely» Fenékpuszta » Balatonszentgyörgy »Balatonmagyaród
Elöljáróban: ezen a napon szállás híján nem jutottunk el tervezett állomásunkig, Balatonberényig, ezért Balatonszentgyörgyön terelfonos segítséggel ismerősökhöz váratlanul kéredzkedtünk be egy éjszakára off the road
Tyutyu és haverjainak sajnos nem sikerült tegnap hajnal 4-ig DJ párbajban lejátszani a “ki a menőbb” meccset, és ennek a kihívásnak az árát az utca lakói és nyaralói szívták meg. Mondjuk a nyaralók talán a strandon kialusszák még magukat, ha vissza tudnak aludni , ahogy Tyutyu is tette. Mert haverjai hangos ordításokkal gyávázták le az egesz utca előtt. Mi viszont mar talpon voltunk jóval a napi penzum előtt elindultunk. A sarkon nyitva levő mindenárushoz is éppen megérkezett a hajnali pék. Így kefir kiflivel a kezünkben hallgattuk, hogy a 70 éves Ilonka néni, Budapest- Lébény között lejárt Jakab úton, a saját caminoján, hogyan olvasott kavicsokból jeleket. Mivel még a nap sem kellt még fel, élég hűvös reggelünk volt, jólesett Ilonka néni meleg jókívánsága.Viszont elég álmosak voltunk ahhoz, hogy ne jeleket keressünk mindenben. Pedig jó lett volna, mertmint utólag, mint mindig, a neveknek ma (is) jelentősége lesz.
Jobbra letérve a gyenesdiási Festetics kilátóba tartottunk, az egész Keszthelyi- öböl panorámájában napfelkeltét nézni. Míg felfelé haladtunk a régi kőbányán át a Vadlán-lik barlang megtekintésére. Koran reggel azon lamentáltunk, hogy vajon a Vadlány lik aka lyuk vagy barlang miért kapta ezt a nevet? Ki bujkált ott és mi elől menekült a vadságba és a magányba fent a hegyen? A falu szája vagy a farka elől menekült inkább? A bűn és az erőszak fáiától ma már nem látszik az erdőben rejlő barlang sem. Ekkor viszont azt vettük észre, hogy a semmiből előbukkanva elkezdett gyalogolni mellettunk napszemüvegben egy csávó, mikor még nap sem volt. Hülye kérdésekkel nyúzva jött egy ritmusban velünk, hasonló tempóban baktatott velünk a kilátó felé. Az egész aurája elég nyomasztó volt ahhoz, hogy tudjuk, nem vele képzeltük el a napfelkeltét, ezért le akartuk hagyni, koptatni. De hogyan lehet egy borult, felhős időben napszeművegben agresszív kérdésekkel nyomuló pasit a hegyen gyalogolva ignorálni a hallgatason kívül?! Lemaradtunk látványosan és hallgatólagosan felszerelkeztünk azzal amink volt: domestos spray és kő. Elég kezdetleges eszközök, de ha az ősembernek elég jó volt, akkor így bandukoltunk tovább még egy darabon. Minden bokrot jól megnézve, hogy vajon honnan bukkanhat újra elő a semmiből. Aztán megegyeztünk, hogy hagyjuk a reggeli kilátót és a többit, 
amit még Festetics adhatna… lekúsztunk, vissza a falun át egész Keszthelyig, ahol örömmel töltöttek el a vilagitó neon fények és a Meki kávája, na meg a sok ember látványa.
Érdekes módon tegnap még csak azt kérdezték a bringások, hogy mit kell megbánnunk, hogy gyalogolunk ? Ma meg majdnem mindenki azt kérdezte, hogy vajon nem félünk-e? Eddig fel sem merütl. Két lány az úton ? Hiszen az lenne a normális szerintük, félnénk. Na de normál esetben mikor félünk? Amikor szituácó van, vagy amikor nincs is ok a parára? Harcolunk vagy menekülünk? Fura időzítese volt a kérdéseknek . Mi inkább most elmenekültunk Gyenesdiásról. Egészen Keszthelyig cipeltük magunkkal a reggeli rossz ízű elményt, a Tyutyuék okozta kialvatlanságot. Ahogy az idő, úgy mi sem melegedtünk. Nem szóltunk egymáshoz, csak mentünk, amíg az útszélen, mint a csövesek elájulva, ki nem dőltünk még dél előtt.
Keszthely végében, a retro Klára büfében újra átbeszéltük a napot és rebootolva nekivágtunk a délutánra hagyott pusztának.Végül is nincs szállásunk, tök mindegy, hogy hol állunk meg. Ekkor már tudtuk ismet szállás nélkül vonulunk Berény felé. Hiába a FB-on való kérdezés, a random telefonok, az előző napok booking huntingja, egyre világosabb volt, hogy Berényt elvesztettük. Hiába láttunk halvány reményt, amikor felfedeztük boldogan, hogy Balatonkeresztúron a Tibeti Centrum ad ki szállást. Ez volt idáig a marketinng, a valóságban ezen a napon sem Buddha, sem a végzet sem a professzionalizmus nem találkozott az apartmankiadásban. A takaritó néni ugyanis azt mondta, hogy nem akar dolgozni már így késő délután. Hááááát a Buddha fizesse neked vissza, de mert a karma visszajár, tanulva a 3. napból inkább ballagva hangolódtunk rá a nádas között vezető útra.
Vajon mennyire lehet izgalmas egy madárleső? Hát uzsgyi irány megnezni azt is, hogy vajon mi történik egy madárállomáson nyáron. A Fenekpuszta Madárgyűrűző -és Madármentő Állomáson éppen egy gyerektábor zajlott, ahol Matula bácsi módra mindent megtanulhatnak a gyerkőcök a fiatal oktatóktól. Váratlan érkezésünk ellenére minket is lelkesen bevontak a munkákba. azonosításokba.
Viszont idokozben hírünk mehetett a nagyvilágba, mert a Kis-Balaton mellől, Balatonmagyaródról kaptunk egy vendégéjszakai felajánlást, ezért Balatonszentgyorgyig mentünk, ahol felvettek vendéglátóink, hogy a Kánya- házban töltsünk egy éjszakát Csilla és Jeromos vendégszeretetén osztozva. Reggel majd innen csattogunk vissza a startvonalra, hogy Fonyod fele haladjunk.
Mai távunk a nagy Balaton melléki pusztaságban kb.22 km volt, viszont ezzel végérvényesen rákanyarotunk ujra a deli partra. Nem félünk befejezni, amit elkezdtunk.Vár a 8.nap és Fonyód.
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
