A Bakonyi Erdészet után ma már Győr -Sopron megyében haladtunk végig, egészen Pannonhalmáig . Az öt nap és az erdő öt különböző változatával találkoztunk, minden nap más színekben és hangulatban fogadott minket, szerencsére egész úton a jó idő meg egy géphangú kacagó madár is állandó útitársaink voltak. Na meg a fácánok, főleg amikor együtt ijedtünk meg.
Igazi feltöltekező érzésekkel jártuk az erdőket és a szurdokokat , a szemnek és az agynak is járt már ez a fajta intenzívitás. A stimulus, ami nem mellékesen iron ladies lábakon jár.
Ahogy a Mátrának vagy a Zemplénnek, úgy a Bakonynak is megvan a maga súlyos története. Ahogy a gombák fonálhálózata, úgy a történelem is beleszőtte Sobri Jóskát, a kitelepítéseket, a gyűjtőtáborokig és a bányászatig.A Bakony mindezen történeteivel együtt is szép. Igazi elő és mese erdő, furcsa, emebr arcú fákkal, mohákkal és zen kőhalmokkal.
A falvak csendesek, és nagyon rendezettek. Annak ellenére, hogy a Bakonyerdő , hasonlóan a nagyobb erédszetekhez, saját FB oldalon próbálja népszerűsíteni a természetet, sétáló emberrel így a 4 napos szünet idejében alig találkoztunk. Az online kapcsolódáson , a Fb világon túl az erdészet emberei személyesen is segítőkészek, a fakitermelok és erdészeti dolgozók, ha hozzánk hasonló tévelygő tündérekkel találkoznak. OK. Térerő nincs, tehát a GPS sem működik, csak a szemkamera és a hatodik érzék.
Őszinten szólva a Tihanyból Pannonhalmáig tartó útunk 5. napjának végére sem tudom, hogy ez az út, amit Szent Jakabról (St. James ) neveztek, több indulási ponttal honnan tart hova, mert igazán mi már csak a flow alapján haladtunk a 3.naptól, követni nem nagyon tudtuk a jelet.
Annyiból érdemes volt végigjárni, hogy megértsük azt a jelenséget, hogy vajon miért vonul mindenki a Camino de Santiago szakaszain olyan büszkén. Miért nem itthoni élményeiket mesélik, osztják meg azok, akik útra indulnak. Leginkább azért, mert a spanyol /portugál/francia szakaszok tuti útvonalok és igazi sikerélményt adhatnak mindenkinek, aki elindul rajtuk.
Bármivel, bármilyen testi, szellemi és anyagi hiányosággal, bármikor végigjárható. Távoli, de járt és kitaposott út. Végig lehet rajta menni, mert minden adott, amit az adott körülmények között biztosíthatnak egy utazó számára: látható jeleket, egyéjszakás szállásokat, élelmezést és infrastruktúrát, és emellé persze még adott a naponta millió turista altruizmusa és a helyiek lokálpatriotizmusa.
Csapódhat túratársakhoz, mehet egyedül, de step by step előre haladhat. Itthon az általunk eddig kipróbált útakon (Erzsébet, Mária), ha évente végig vonul egy-egy hittel teli csapat már az nagyszerű! A leírások, az utak állapota, megközelítése cseppet sem ad biztonságot olyan koca vándoroknak, mint amilyenek mink vagyunk.
Tegnap egy új tulajdonos vágta ki a túrajelzést a telkén áthaladó útjelzésről, ma pedig Bakonyszentlászló végében a telkén átvonuló útvonalat zárta le egy kb. 5 méter magas területrendezés után maradt törmelék és hulladék halommal. Hiába jártuk körbe a 2000 nm, amúgy körbekerített telket teljesen máshol kötöttünk ki, mint ahol kellett volna az útvonal leírás alapján.
Bakonygrótra úgy érkeztünk meg, hogy nincs is rajta a hivatalos Szt. Jakab útvonalon. Ami nem baj, hogy eltévedünk, 5-10 km extrában végül is csak egy fél nap, de nem olyan inspiráló. Főleg ha sokadszorra történik meg. Ha mondjuk a monopoly vagy az éhezők diadala játékszabályai szerint nézzük a lépésekinket, hát igazán mókás tud lenni… utólag.
Mindig kiderül, hogy milyen vékony híd vagy létra a világ, és egyáltalán nem könnyű rajta maradni a bizonytalanságban. Az biztos, hogy a legfontosabb dolog nem félni, mert ha megijedsz ledob.
Összefoglalsáként elmondhatjuk, hogy a második őszi túránk is tanulságos volt, emellett a januári vállalásunkat a “Járjunk 1000km-t 2018 -ban” is teljesítettük. A furcsa szabályok szerint számláló kütyük alapján, minimum 1700 km van a lábunkban. Persze lehet mondani, hogy hülyek vagyunk, hogy járunk, de ez olyan jó érzés.
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
