És akkor: tadam, tadam! Összeszedve minden eddigi úton gyűjtött bátorságunkat, holnap elindulunk az Országos Kék Túrán. Van már füzetünk, van a 1166 km hosszú útvonalra elegendő pecsételőpárnánk és másfél millió lépésre elegendő sebtapaszunk.
Holnaptól a Kéken minden szebb lesz! Eddigi túráink időben , távban inkább az iskolai szünetekhez és egyéb teendőinkhez igazodtak. Azután miután körbejártuk a balatoni kerékpáros körutat, a mi Caminonkat, majd néhány szent nyomába eredtünk Magyarországon: az Erzsébet, Mária és a hazai Jakab részeket, úgy gondoltuk, hogy eljött az ideje annak, hogy a Sinkó László hangjával stimulált gyermekkori tudattalanunkat megmérettessük a nagybetűs Túrán.
Mivel ez a túra hivatalosan 27 szakaszból áll, lesz elég időnk ahhoz, hogy egyszer majd emlékéremmel fejezzük be Hollóházán, amit holnap Irott kőn elkezdünk.
A mai, 0.nap felét azzal töltöttük, hogy talányosan eljussunk a holnapi starthoz, vagyis Velembe, ahova előzetese tájékozódásaink szerint naponta háromszor megy busz. Így előbb Budapestről Szombathelyre érkeztünk, ami már igen már az ókorban is a rómaiak idején is létezett…valahol a romantikusnak hangzó Borostyán út mentén. Szombathely leánykori nevén Isseum volt…vagyis Isis szentélyéről híres város. Isisz, aki a tavasz, az újrakezdés a varázslás, a termékenység, a víz és szél, a tengerhajózás istennője, a nőiesség és a hűség szimbóluma, érezhetően mellettünk állt hiszen húsvétra minden virágba borult.
A langyos délutáni napnak köszönhetően Szombathely Fő tere, ott ahol a Joyce által híressé vált Bloom háza áll, mert a Dublinban élő Leopold Bloom (Virág Lipót) ebben a házban látta meg a napvilágot, eléggé megtelt emberekkel. Egy pizza kávé mellett üldögélve vártuk az utolsó busz indulását az egykori határvégre.
A buszra várakozók közül egy néni elmesélte milyen duhaj élet volt a szombathelyi és kőszegi üdülőkben a KISZ konferenciák idején, de amióta nincsen határ -panaszkodik- ez a régi világ is eltűnt, oda az idegenforgalom.
Velem egy igen cuki falu, virágzó tulipánfákkal, húsvéti dekorációkkal és becsületkasszákkal a házak előtt-jobb híján tojást és szárított gombát is vihetnénk magunkkal az útra.
A Nemzet Színésznőjéhez mi nem kopogtattunk be, csak a Pittyes nevű helyi kocsmába, így is sokat megtudtunk arról, hogy miért van vihar előtti csend. Holnapra ugyanis jó időt ígérnek az időjósok és a turista cunamira kellő mennyiségű zsíroskenyér készül.
A szuper menő Villa Dianában rákészülünk a meredek menetre mert holnap hajnalban innen a ház mögül indulunk fel Irottkőre, majd onnan Kőszegre.
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
