A tavaszi szünetre a Mária Út egyik szakaszát választottuk. Hét nap helyett négy. De ez is jó lesz! Ahogy írják, a Mária Út egy Közép-Európán átívelő zarándok- és turistaút-hálózat, melynek kelet-nyugati tengelye az ausztriai Mariazelltől az erdélyi Csíksomlyóig vezet és amelyhez az El Camino zarándokút léte adta az alapötletet. Ez a mintegy 1384 km-es táv állítólag gyalogosan 60 nap alatt bejárható. Csütörtöktől ebből csupán a Szekszárd Pécs Mariagyűd útvonalon járunk. Azt írják a honlapon, hogy sokrétű üzeneténél fogva az út célcsoportjait tekintve ( tudtátok egyáltalán, hogy egy útnak célcsoportjai is vannak?!) Az út totál univerzális, vagyis mindenféle hovatartozástól független turisztikai produkció.
Tehát ez a 100 km nekünk mostantól egy független turisztikai produkció. Is.
Reggeli expressz busszal Budapestről Szekszárdra, majd onnan egy laza 28 km távolságra lévő Ófaluig terveztük a mai napot. A Balatoni körút után Mária országában, a Kék túra helyett, újból egy zarándok útvonalat választottunk, mert eddigi elképzeléseink- és korábbi Erzsébet úton szerzett tapasztalatunk szerint egyrészt jól ki vannak jelölve, másrészt ugye a női energiák miatt.
A japán Jean Shinoda Bolen pszichiáter, A bennünk élő istennők című könyvéban arról ír hogy, minden nőben olyan ősi viselkedéstípusok (Jung szerint ezek az archetípusaok) vannak, melyek a görög-római mitológia istennőivel mutathatók be. Persze Nigella házitündérsége mellett Bolen további hét görög/római néven ismert istennőt mutat be főbb funkciók szerint: Héra/Júnó, a házasság istennője; Demeter/Ceres a termékenység, a gabonaföldek istennője a táplálékadó anya; Perszephoné /Proserpina a leány, az alvilág királynője; Artemisz/Diána a vadászat és a Hold istennője; Pallas Athéné/Minerva a bölcsesség istennője; Hesztia /Veszta a házitűzhely és a templom istennője és Aphrodité/Vénusz a szerelem istennője. Bolen szerint (is) minden nőben egyszerre több istennő is lakozhat, amelyek kisebb nagyobb befolyással bírnak a női létben. Mivel a hét istennő más és más területet képvisel, igy az életciklus változásával is, más és más istennők aktivizálódnak bennünk. Vagyis minden életszakaszban mindenkinek megvannak a saját kihívásai. Jó nem elfelejteni! Erzsi a rózsa, Mari a szív. Erzsinek az adakozás és az örömosztás. Mari a szűz, aki titkos, és rejtőzködik, de képes a szeretet atadására. Erzsi etet, Mari szeret.
Szekszárdon a buszon hozzánk csapódott egy helyi arc, ő kísért egy darabig minket. A Bátaszéki úton lévő The Coffee House 1927 nevű menő helyi kávézóban frissítettük magunkat, hogy Szálkáig meg se álljunk. De még a speciality kávé ereje sem volt elég erős ahhoz, hogy az un. Mária útra, jelzésére, vagy hangulatára rátaláljunk, sem Szekszárdon belül, de még a szőlőhegyen túl sem.De most már tudjuk, hogy miért “Találd meg a Te utad” , az út mottója.
Eddigi kilométerekkel a hátunk mögött még talán soha nem volt ennyire nehéz megnyilatkozása az útnak. Vagyis hát szó szerint fogalmunk sem volt , hogy merre járunk, de annyiban biztosak voltunk, hogy nem a Mária úton tartottunk Ófalu felé, hanem teljesen más úton. Hála a rejtőzködésnek és a kihívásoknak hála, megtudtuk, hogy hol van Lajvér pincészet James Bond filmekre hajadzó hiper-szuper pincészete.
Eddig ritkán fordult elő, hogy négyszer járjunk végig egy falut, de most ez is megvolt. Kiderült, hogy nagyon rafkósan 2 Kossuth utca van Szálkán. Szálka egy cuki sváb falu, ahol olyan vendéglátással találkoztunk, amiről már régóta álmodozom. A szálkai Horog Étteremben helyi borok, delikatesz shop és halak mellett vadak is az étlapon. És mindezek mellett még a helyi la 
kosok is rendszeresen bejárnak. Ebéd utáni pihenő helyett elindultunk a víztározók felé, mert eléggé lógott a lába az esőnek, és kicsit izgultunk, hogy nem érünk el Ófaluba ilyen időben.
Mire rátaláltunk újra a kék M-re jelre, egy helyi gazda javaslatára, aki azt mondta, hogy ne a Mária úton, hanem egy birka legelő mellett , levágva utat, gyorsabban odaérünk. Mindig azt gondoltuk eddig, hogy a helyi tudás mindig aktuálisabb, mint a hivatalos járat ezért hallgattunk rá, meg hát dzsipje is volt, szóval biztos tudja miről beszél.
Míg bandukoltunk a birkalegelőn, balra nádas és a tavak, jobbra a kerítés. Felettünk borúlat és mindjárt eső, alattunk, szügyig érő sár és birkaszar. Csakhogy ne tévedjünk el!
Miközben a sárban próbáltunk két lábon maradni, egyszer csak dübögéseket hallottunk, ami aztán egyre erősödő lövések hangjává váltak. Én a célra és a GPS szerint a 2 km távolságra lévő falura fókuszáltam, míg Klári arra, hogy forduljunk vissza. Bízta
m benne, hogy a piros sapka és a színes kabát kellő figyelmet ad a vadászoknak, de úgy tűnik, aki vérszagot kapott, annál már nem nagyon működik az ész. Mikor egy ágyúlövés után a vadak előttünk törtek ki a bozótból, olyan hátraarccal rohantunk vissza a birka legelőig, mint még soha. Fogalmunk sincs milyen érzés, amikor egy fejet elvisz egy golyó, de fejvesztve rohanni már tudunk, szívünkkel a torkunkban nagyon is. Bár ekkor már 28km volt a lábunkban, de a GPS szerint az aszfaltos úton 10 km és még jó 2 óra volt előttünk Ófaluig, viszont már sötétedet.
Fáradságot nem kímélve beleálltunk a stopba, egy fiú aki felvett minket a jó ég tudja miért Bonyhádra vitt le minket és kirakott a 6-os gyorsforgalmi úton. Nálam ekkor szakadt el a film.
A GPS szerint soha nem voltunk ennyire messze Ófalutól. A GPS szerint még 20 km, de ahhoz, hogy valami átjáróhoz jussunk, hát ahhoz Pécs, mint végállomás tűnt a legrövidebb útnak. És mire a belső sávban rohanó autókat néztük, hogy most akkor vissza Pestre vagy Pécsre? Egyszer csak megállt a korábbi csávó a kis Fiattal, aki Bonyhádra hozott el minket, és mondta szálljunk be. Azt mondta, hogy utólag nem bírta a lelkiismerete, hogy 2 csajt otthagyott az út szélén. Szóval végül is sötétben és kocsival érkeztünk végre Ófaluba, mondhatni Mária és a Mária Út nélkül.
Ófalu hét domb által övezett csodás kis zsáktelepülés, melyet csak Mecseknádasd felől lehet betonúton elérni. Véménd illetve Cikó felől földes úton közelíthető meg. A csodás természeti adottságokban csak a reggeli induláskor tudtuk rövid ideig élvezni. Ófaluban megkésve érkeztünk, de már vártak, mert a a német nemzetiségi ovikában kaptunk szállást , ami egyben zarándokszállás is, és magától a polgármesterasszonytól vacsit.
Holnap reggel a térkép szerint Mecseknádas felé tartunk tovább, de addig is a tavaszi vadász lehetőségeket és a szezont tanulmányozzuk, vajon hol van a tavaszi szünetben, itt a Mecsekben No Go Zone.
Mari továbbra is rejtély , de úgy tűnik itt senki nem marad veszve, a lesből Diána vár, hogy mikor léphet színre.
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
