Második napon boldogan ébredtünk arra, hogy ma nem az örök vadászmezőkön kell folytatnunk a vándorolásunkat! Éljen az életösztön és az életöröm! Mondjuk ezzel a lazasággal el is vesződött egy napszemüveg, ami igazi first world problem lett. Nemcsak azért, mert a napszemüveg öltöztet, hanem mert Ófalutól Óbányáig csodás napsütésben bandukoltunk Mecseknádáson át Püspökszentlászlóig.
A választási harcidíszbe öltöztetett főutcák teljes erőbedobás ellenére is üresek voltak, aki tehette a családdal van együtt, vagy a kertben. Jó esetben a kettőt az egyben lehetőséget kihasználja és egy kis sütögetéssel egybekötve a boros pincéknél pakolásznak. A völgyben csodásan rendezettek a falvak, tiszta udvarok és rendes porták, szomorú, de üresen. A magyar Svájcnak hívott sváb településekre, olyankor költöztettek más országokból lakosokat, amikor egy magyar se akart ezeken a helyeken letelepedni. Az újonnan érkezőkkel együtt viszont együtt azok know-how-ja is, a borászat, az üvegkészítés (mert a bort palackozni is kell), valamint a szorgalmas gazdálkodás.
Végre megtudtuk, hogy holnapig látogatási tilalom van a vadak védelmében az erdőben. Skalpvadászat a turisták előtt lezárva, de nem úgy az ágyúgolyóval vadászóknak.
Óbánya is egy zsákfalu, de ez nem rettenti el az ittélőket attól, hogy behajtási tilalmat rendeljenek el a faluba, amit egy bácsi szabályoz kis székén üldögélve a falu szélén. Elmondása szerint naponta teker fel Mecseknádasról Óbányára. A faluban, az Illatosháznál elcsodálkoztunk a pingált falakon, mire a tulajdonos hölgy, aki éppen vendégeit várta, be is hívott minket egy hársfateára és körbevezetett minket a gazdaságában.
A völgyben tovább csatangoltunk a patak mentén ahol aztán egyszer csak dönteni kellett és egy darabig mezítláb gázolva jutottunk el Kisújbányáig, ahol a Klumpás Tanya lángolójának híre vitt minket előre.
Kisújbányáig szikrázó napunk volt, és szurdokban töltött napunk során a térerő hiánya miatt nem készültünk fel erre a 35 csodás, de szintén üres házakból álló településre. Igazán méltatlan hozzá a skanzen szerep. Ma mindenki kedves és érdeklődő volt, de ez nem meglepő, mert hiszen mi is nagyon cukik vagyunk. Mire beértünk mai szállásunkra, Püspökszentlászlóba, ahol szintén csak kb. 30 ház van és a kastély, elérkezett a húsvéti körmenet ideje. A gyönyörűen felújított Mindszenty bíboros kastélyában és a körülötte lévő arborétumban elég sokan gyülekeztek. Mi akkor még azon izgultunk, hogy eltévedünk a cél előtt ennyi ember között. Mint kiderült a falu üzletszerűen a lelkigyakorlatokra és családterápiákra rendezkedett be. Az Életrendezés Házának parkolóját látva, brutál igény van erre a szolgáltatásra.
Szerencsések voltunk a januári szállásfoglalással , mert a húsvéti hétvége alatt nem lett volna szabad hely egy éjszakára sehol a környéken. De jó is a napraforgó szám, mert a mai szállásunkon bedurrantott cserépkályhák vártak, saját lelkigyakorlatunk arc és szemmaszk, széprealvással a holnapra való felkészülés lesz. Hiszen holnap már Pécsig megyünk, végig a medvehagymás úton.
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
