Igazi hercegnőkként ébredtünk: Bundáskenyérrel és a hegyek között felkelő hajnali nap mellé madárcsicsergéssel vágtunk neki az útnak. Az enyhe éjszaka elég volt ahhoz, hogy a medvehagymák mellé kinyíljon az aranyeső és még mellé néhány bátor gyümölcsfa.
A kínaiak szerint “Az embernek nem juthat szüntelenül ezer jó nap, ahogyan a virág se virágozhat száz napig.” de mi igazán jól érezzük magunkat a Mária úton, hóban, sárban, napsütésben. Délre beértünk Pécsre, ahol már szépen szemerkélt, viszont a Zsolnay negyedet nem hagyhattuk ki. Az Európa Fővárosa cím, vagyis hát az ezzel járó befektetések, jót tett a városnak, bár kiderült, hogy a varosmarketing mellett a szolgáltatások fejlesztése elmaradt.
Alig léptünk be a Zsolnay gyár shopja-ba, amikor a kiszolgáló kioktatott minket, hogy vajon miért is akarnánk megnézni a gyárat, amikor mindenkinek munkaszüneti nap van, de csak a kereskedelemben dolgozok szívnak míg mások szórakozni akarnak. Nyilván nem sokat maradtunk vele egy légtérben sokáig. A Zsolnay negyedet, ami Hungarikum, ingyen körbe lehet járni. Vannak egyéni, összevont, családos és kombó jegyek, különböző helyszínekre. A legmeglepőbb talán az, hogy a Zsolnay negyedben szájkaraté jár a vendéglátósok részéről, ha valaki rákérdez, hogy ugyan ihatna-e Zsolnayból kávét. „Miért lehetne Zsolnayból inni, vajon kifizetne 3000 Ft letéti díjat érte?!” Nagyon furcsa gondolkodás, hogy a Zsolnay porcelán történetét bemutató negyedben, ahol a művészeti egyetem is helyet kapott, Illy kávéscsésze és műanyag pohár szettben szolgálják fel a leggyakoribb meleg italokat. A Gundel Étteremben, Lang György koncepciója alapján, már az újra nyitástól Zsolnay porcelánban tálalnak, hogy a felszolgált menü és az étel összhangban legyenek. Biztos nem kerülne sokba, ha odafigyelnének a marketingesek arra, hogy a soronkövetkező generációk is megismerhessék használat közben a porcelánt , és ne csak a nagyitól megörökölt, vitrinbe zárt nipp legyen.
Pécsett a LENAU német nemzetiségi vendégházban szálltunk meg, ahol igazán jól szervezett portfólióval dolgoznak. A központhoz közel lévő irodák feletti szobák abszolút kellemesek, tiszták és megfizethetőek, akár több napra is. Az udvaron a magyarországi németek kitelepítésére emlékeznek, míg a szomszéd utcában szédert tartottak, a dzsámi-nál pedig indiai családok fényképezkedte
k. A helyi TV-n a horvát tv az első csatorna és a színházban több Szerbiából érkezett színész a város kedvence. Bár a pecsételés után a hideg szél sem tántorítja el a húsvéti vásárra igyekvőket, mi a városi programok kavalkádja közül egy színházi előadásra voksultunk. Anger Zsolt Addikt című darabjára mentünk, választ kapni saját függőségünkre. Vannak páran, akik szerint színház az egész világ. Meg hogy szerepeket j
átszunk.. ..
Van, amikor többet is egyszerre. Mostani utunk során a bennünk élő istennők karakterei is állandó rivalizálásban és legitimizálásban voltak bennünk. Úgy tűnik, hogy ebből a csatából nem igazán derül ki, hogy Mária milyen is. nekünk vagy velünk. Vajon egy szende szűz vagy maga a nagyvilági Madonna? Azt , mondják, hogy minden nőben él egy harcos Amazon, egy csábító Kurtizán, egy titokzatos Madonna és egy törődő Anya. Hahó, ébresztő! Találd meg, hogy hol vannak, vagy benned van a hiba.
A szerepek sajna legtöbbször olyanok mint a sáros út, mindig megcsúsznak valahol. A köztudatban élő Madonna-Kurva komplexus miatt nehéz tisztán látni. A nőiség ilyen mértékű és drasztikus kettéválasztása eleve egy drámai helyzet. A megbízható, szent és makulátlan nő képe; aki az illendő, jó feleség és anya viaskodik az Éj Királynőjével. Aki a szexualitását ismerő és használó női kép. Erzsinél sokkal tisztább lapok voltak, nála azt azt éreztük, azt mondtuk, hogy az út választott minket nem mi őt. Úgy tűnik, hogy a könnyebb utat mindig akkor újítják fel, amikor arra járunk, nekünk pedig valami kerülő utat kell választani alternatívaként.
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
