Negyedik nap végére eljutottunk 100km-es álomhatárig, bár kis lépésekkel kifelé a mindennapos komfort zónából. A Mária út elég hektikus, így nem mondhatjuk, eseménytelen. A jelölés hiánya élményekkel rázza fel jelölelten út monotóniáját sík terepen.
Azt már mindannyian tudjátok, hogy az izmos az új szexi, holnapra mi is majdnem olyan csúcsszuper combokkal megyünk haza, mint Rubint Réka Zanzibárról. Szuper érzés a super power! Napról napra egyre többet bírunk és többet járunk, de azért nagyon érezhető, hogy hátizsákkal a napi 25 km a lélektani határ. Ma különösen, amikor nemcsak távban, de szélben és sárban extra is súlyokkal megpakolva vándorultunk a kietlen szántók szélén. Vagy éppen a semmi közepén.
Ha szentek között kell dönteni, nos akkor elmondhatjuk, hogy a novemberi Erzsébet útunk ennél sokkal professzionálisabb és könnyebben kezelhető volt, mind jelölésben, mind tájékozatatásban. Most hiába vittünk 2 térképet, ami mellé mobil applikációkat is próbáltunk használni, de ezek közül egyik sem volt igazan felhasználó, vagy inkább Mária barát. 
A mai nap csúcsa talán az volt, amikor a benzin kútnál egy siket és 2 helyi közül egyik sem tudta elmondani, hogy hol a Mária út, ami a GPS szerint az töltőállomás mögött halad.
Őszinteség, nyitottság, szándék kell az elinduláshoz, és aztán azokkal eljuthatunk valamerre.
Azt mondjak nem az jön ki a pokolból, aki megérdemli, hanem az, aki akar. Féltelekkel persze mindig lassabb a tempó.
Miközben a harangok Rómában jártak, addig mire megérkeztünk az 500 milliós felújításon átesett húsvéti komplexum kongott … üres volt a komplexum, mint húsvét vasárnapra Jézus sírja.
A házi nénink szerint a helyi vezetőség lemondta a húsvéti nagy misét az eső miatt. A feltámadás meg érdeklődés hiányában elmarad?! Hát akkor jó, böjt vége, az út vége van úgyis, itt az idő és a jutalom https://czukorborso.hu/ Függőségeinknek a helyi vintage gardenben ,vagyis a Czukorborsóban áldozunk. Isteni a vörösboros csokitorta és sós karamellás macaroon. Bűfelejtőként próbálunk optimisták lenni hiszen csakis az elvarasaink kötnek minket kötnek gúzsba, másoknak meg úgyis megvannak a jólbejáratott kifogásaik.
Vacsorához Siklósig gyalogoltunk egy extra 12 km-t még rádobva a mai távra, hogy egy szuper csevappal töltődjünk!
Holnap is van nap, persze hazafelé. Mária útunk tanulsága, hogy ha a pokolban jársz, akkor ne állj meg, mert az úttalan utakon is van remény. Namaste
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
