Na jó talán már mindenki vette a lapot, hogy nyár végére Egerben landoltunk.
Elég az, hogy az egy évvel ezelőtti balatoni járás évfordulója és néhány, “és arra emlékszel?” kérdés után újra előjött, hogy járni kéne nyáron (is). Nem hosszat, nem valami gigát, de olyat ami emlékezteti a sejteket arra, hogy járni – (újra)élni jó. Ugye, „ami nem öl meg az megerősít”, és „ha nagyon vágysz rá akkor megtörténik” Coehlo-Oravecz típusú mantrák után, Klári rátalált egy akciós Booking ajánlatra.
Egy nyári utóhétvége a szőlőben az Almagyar Érseki Szőlőbirtokon, Egerben a nagy Eged hegy lábánál. Meglepő, de rajtunk kívül nem sok magyarul beszélő üldögél a 2017-es sillerje mellett. Alattunk az Apolló repülőtér, felettünk meg a csillagok. A nyári terv ugyanis egy csillagtúra, ahol nem cipelünk kilókat és nem a távra gyúrunk, hanem az érzésekre. Bár mikor nem?! A pillanat örömére indulunk a szélrózsa valamelyik irányába.
Mivel mindketten voltunk már Egerben többször is, átszökeltünk a városon. Nem is Depressoztunk sokáig a menő doki, menőző kávézójában, mert még ma még át akartunk menni Noszvajra. A félnapos túra után, azonban fájó felismerésben volt részünk, rájöttünk, hogy a Szent István napi hosszú hétvége leszippantotta a falu turista kapacitását. Sajnos nem tudtuk senkitől sem megkérdezni, hogy azért van zárva minden, mert rápihen a következő hétvégi rohamra vagy csak úgy, már vége a szezonnak. Egyedul a Gazdaudvar árválkodott csendben, de leglább nyitott kapukkal.
A de la Motte kastély ódon pompájának pusztulását évek óta nyomon követjük. Furcsa leosztás, hogy a négy csillagos hotel használja a kastély parkját, de az állagát sem nem óvja, sem nem rendezi. A kapu felett ülő unikornisok kopott szarva még egy kicsi reményt ad, hogy majd talán egyszer egy kokainbáró megveszi és sznobizmusból az eredeti állapotába hozza. De szép lenne: unikornisok mellé szivárvány és vörösboros szökőkutak az ősfák alatt.
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
