Vannak dolgok, amiket nem kell erőltetni. Vannak dolgok, amik jönnek maguktól. Vannak, amiket nem láttunk jönni. Ilyen volt a szombati túránk is, amelyen a 13.szakaszt jártuk volna le. Volna.
Aztán mire leszálltunk Piliscsabán a vonatról, a pecsételés után sokkal jobban éreztük az út hívásat az ellenkező irányba Dorog felé, mint az eredetileg tervezett Hűvösvölgy irányába.
Olyan sokan indultak el arra, hogy igazi tömegturizmusnak tűnt a Kéktúrán való gyaloglás. Arra már rájöttünk, hogy minden útnak megvan a saját dinamikája, ereje, üzenete.
Az ősz utolsó napján erős széllel és lehűléssel tőrt előre a tél A megkopasztott fák, a vakító kék ég, a színüket vesztett földek mind- mind a téli bekuckózásra, a csendes félhomályra készít fel lelkileg, hogy aztán várjuk a fényt míg eljön. Hogy legyen elég hitünk a megújulásban. Intuitív módon jöttünk, nem voltak elvárásaink, de azért Klastrompusztán kicsit megilletődtünk. Nemcsak Özséb látomásával életrekeltett pilisi remetéken, de a Tölgyfa büfé hutte feelingjen is.
A rövid pihenő után már csak egy kisebb emelkedőt kellett tenni a szélvédett erdőben, hogy aztán Kesztőlc felé a hegyoldalról ereszkedjunk le a város felé. Őszintén szólva bennünk még a Kesztölci tapéta és a DIY tapétázás hőskora lebegett a szemeink előtt, amikor a település határában a Pálos fűvesz, – és gyógynövény kerthez értünk, amelyet a Kesztölci Borút Társaság tart fenn (akikről eddig semmit sem hallottunk) .
“Ha jól megfigyeled, az egész világ egy óriási kert”
Úgy tűnik ez már a megnyugvás kertje. Ez a borsika, levendula kertje már nem az élvezetek és a bőség helyszíne, hanem az elmúlásé és az elvonulásé is egyben.
Dorog felé már egyre több kedves túrázóval találkoztunk, mivel már rózsaszínű lett a széllel fújt Pilisi hegyoldal a naplementében már mi is kicsit gyorsabban haladtunk. Egyrészt mert fáztunk, másrészt Dorog lőterénél tíz másodperces lövések, és a kenelben tartott kutyák vonyítása késztett minket futásra. Így az erdei futókat követve, gyorsított ütemben értünk ki a dorogi pályaudvarra, ahol pecsételtünk és már jött is a vonat. A megtett 30 000 lépéssel jó volt nem a tömeggel menni, hanem a csendesebb útra váltani, mert ma ez volt a mi útunk.
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
