Kisvásárhelyre érve még azt hittük, hogy a nap fénypontja majd az lesz, ha a kertben tábortűzet rakunk és elmélázunk a szikrázó fahasábok fényében az OKT 2es utolsó szakaszán, hiszen már nem sietünk sehova sem. Ehelyett elaludtunk, mint a bunda.
Általában a rendelkezésünkre álló idő és a szállások adta lehetőségek hátározzák meg, hogy egy nap mennyit és meddig megyünk. Mivel következő úticélunk Sümegprága, ami pont a fele távra van az előző napokénak, igazi vásárnapi programot terveztünk Sümegen.
A helyi haranglábhoz talán nem jutott el az óraátállítás híre , így az új időszámítás szerinti hajnali 5- kor már hangosan ébresztett minket. Mi pedig húztuk a takarót tovább, na meg a Sümeg felé való műúton való gyaloglást a 84-es úton.
Azt mondják, hogy élet mestere nem különbözteti meg élesen művét és játékát; munkáját és szabadidejét; tudatát és testét; tanulását és a pihenését. Alig tudja melyik micsoda. Hát valahogy a nagy ködben mi is kíváncsian vártuk, hogy mi lesz az aznapi játék.
A Kishegyesről kivezető út misztikus ködbe burkolózott, és mellé még hatalmas fagyöngyökkel is díszítette fel magát, hogy szinte egy 3D -s karácsonyi képeslapban sétáltunk előre. Igen , a 84-es műúton.
Hiába akasztottunk megkülönböztető jelzést magunkra a szembejövő forgalom miatt, a vasárnapi rántotthúseért repesztő autósok nem nagyon vettek vissza a tempóból. A műton való gyaloglás a vasárnapi gyérebb forgalom ellenére sem volt paramentes. Másoknak nem tudjuk, hogy mennyire kihívás ez a rész, de az elcsapott nyúlak tetemei alapján nem biztos, hogy alaptalan lenne az aggódásunk.
A könyv szerint 4 km-en keresztül, boldogan bandukolva a szembejövő forgalommal, Sümeg várát kellett volna látnunk, mi ehelyett az orrunking sem…
Sümegre beérve nehezen találtunk a vasárnapi programhoz kapcsolható nyitva tartó cukrászdát, vagy hangulatos kis éttermet, hogy a nyirkos köd után átmelegedjünk valahol. Ezek vagy már végleg bezártak, vagy csak éppen hétvégére, amikor az a fránya turizmus pörögne, akkor vannak zárva. A vállalkozó kedv kitartó játékosai között győzött a Huber Cukrászda ( somlói 400.-), no meg a kommersz Vár Csárda, a futószalagos nagyüzemi középszerűségével.
Szép város Sümeg, barátkozós helyiekkel. Míg bandukoltunk, megtudtuk, hogy Mari egy idegennek adta el a jobb időket is megélt Vár Hotelt, és örök kérdés maradt , hogy van-e érettségie Krisztinának vagy sem.
Az ősz jól áll a jobb időket is megélt, ódonhangulatú belvárosnak, szállást mégis inkább Sümegprágán találtunk.
Míg elhagyva a várost átvágtunk a Mogyorós domb fennsíkján, hogy megtaláljuk az Ősember bányát (nem, nem találtuk meg, de amikor még már igen, akkor aztán nyitva sem volt) de végre kisütott a nap is annyira, hogy visszatekintve az úton már láttuk a vár sziluettjet. De hát mi mindig csak előre nézünk és nem hátra.
Sümegprágáról a Google nem sok mindent dob ki, de a Szőlőhegyen feltüntetett cider pince felkelteltette az érdeklődésünket, hiszenmég csak 15 km-t tettünk meg, így hát nagy csomagokkal elindultunk a falu temetője fölé a Szőlőhegyre.
A vasárnap délutánt errefelé otello szőlő és körte szedéssel töltik, na és szelidgesztenye gyűjtéssel, de a GPS alapján a cider telephez sehogy sem jutottunk közelebb. Aztán az egyik pincében megállva azt mondta Lovro Feri és segítője Imre, hogy ne is keressünk tovább, mert meghalt a papa egy bő éve és a gyerekek nem csinálják tovább. A szőlőben alig öt perc után azonnal megkínáltak újfejtésű vörösborral, kávéval, jószóval, miközben elmondták életüket, és közben egy csomó mindent megtudtunk a faluról is.
Azt mondják, hogy “légy ajándéka mindenkinek, aki életedbe lép, és akinek életébe te belépsz. Óvakodj attól, hogy bárkinek az életébe lépj, ha nem lehetsz ajándéka is egyben.”
Úgy tűnik a reggeli karácsonyi hangulat körbelengett minket, mert felajánlották hogy kocsival levisznek minket a faluba is, de mi inkább a kisütött nappal színezett Szőlőhegyről gyalog mentünk vissza a mozgalmas fácántelep mellett.
Elméláztunk a naplementében a szőlőhegyi íratlan szabályok szépségen, amit a kölcsönös tisztelettel, az egymás iránti törődéssel, toleranciával, és türelemmel ápolnak .
A sümegpragai este kiválósága az volt, hogy itt a természet és az ember egyszerre dolgozik és játszik.
Folyamatjuk az OKT 3-as szakaszt Zalaszántóig.
Az út legyen veletek, járjatok velünk.
Klári és Ilcsi
