Nem titok, hogy nem idegenként csengettük fel a séf urat vidéki nyugalmában azt OKT3-as szakaszát jarva, hanem évtizedes ismertség révén.
A Gundel Étterem szelleme, ifjúságunk legszebb nyarainak és vasárnapjainak helyszíne helyett, már régóta Sümegprágán él.
„ Azt hittem, már nem jöttök!„ Fogad minket széles mosollyal és nagy öleléssel az ajtóban. Lepakolva büszkén vezet körbe a birodalmában ,a Kalla Vendégházban és a konyhában, ahol fűszerek a polcon, kések a falon sorakoznak.
Míg isteni házi birspálinkával koccintunk, körbenézünk a falakra kitett elismerések között is, a díjak és sok-sok híres emberes fotók mellett, igen ott van a híres derelyevágó gyűjtemény is.
Figyelmesen hallgat minket míg elmondjuk, hogy ki mindenkivel találkoztunk a faluban, amíg fent jártunk a szőlőhegyen szelídgesztenyét és otellot csipegetni.
Somolyog a bajsza alatt, amikor leteszi elénk az előételt, ami egy klasszikusan kallakálmános libamáj, vagyis, ahogy a nagykönyvben hívják „Hideg, zsírjában sült libamáj, peszmet borban párolt almával”, kapunk mi hozzá híresen finom várvölgyből való kenyeret, kalácsot is frisset, de hozzá sem nyúlunk, mert olyan finom minden falat, mintha csak a desszertet ennénk elsőre. Míg mi szótlanul tüntetjük el a libamájkreációt, mondja, hogy lassan még karácsony előtt újra fel kell keresnie a beszállítóit. Sorolja hova kihez jár galambért, vadért, kenyérért. Fejében és füzetében ezernyi variációja ugyanannak az alapanyagnak és hozzá menük, amikhez a saját kert aktuális színe és íze inspirál.
Míg mi az előző napokban az erdők mélyén azon vaciláltunk, hogy melyik vaddisznótúrásban kotorásszunk némi szarvasgombáért, hogy elhozzuk ajándékba, úgy tűnik Kálmán, aki maga is a lelkes szarvasgomba vadász, ráérzett erre, mert körbehordoz előttünk egy csinos darabot, de csakis azéert hogy aztán pillanatokon belül Őfelsége I. Ferenc József császár és király kedvenc levesében szemezünk vele a vékonyra szelt füstölt nyelvvel együtt, ami tulajdonképpen egy burgonyakrémleves, kezdő szakácsinas sztorikkal gazdagon meghintve.
Főételnek Békebeli rosé kacsamellet stircelt burgonyával és lilakáposztával tálal, de ekkor már a washingtoni nagykövetség időszakról és Lang úrról és a Gundel házról beszélgetünk. No meg a házias ízekről, a francia hagyományokról, azokat, amiket már nem sok sikerrel találunk a kinti világban.
Azt hisszük, hogy mindez pont elég lenne már estére, de a kerti almafa kiváló pitének, ahogy a keszthelyi piacról hozott friss málna is jó kisérője a házi sajtnak, amit az unokaöccse a faluban készít, és mire a sajt végére érünkk elfogy az üveg bor is.
Kalla Kálmán igazi vendéglátó, de legjobban a konyhában érzi jól magát, inspiráló a frissessége és az a biztos kéz, amivel dolgozik. Látszik rajta, hogy még mindig hisz abban, amit csinál, élvezi az élményeken osztozni, amiket Japántól Sümögprágáig gyűjtött. Talán éppen ezek miatt is tartja nagy becsben a magasan a legjobb munkahelyének tartott mostani életét.
Élvezi, hogy a sajátjában dolgozhat. Nem szokott párokat, kis társaságokat fogadni, elvei szerint nagy asztalhoz 6-10 fő dukál, mert az viszi a hangot, de velünk kettőnkkel kivételt tett ezen a jóhangulatú estén. Reggeli után, ahol házi csipkelekvár és kecskesajt várt az asztalon, még eljött velünk nordic walkinggal a Salyvari tisztásig, hogy meglegyen a mindennapi kenyér mellé a kilométer is, “ép testben ép lélek,” mondja miközben búcsúzunk, “Gyertek máskor” is.
A GASZTROKALNDOKON IS JÁRJATOK VELÜNK 
Klári és Ilcsi
