Fonyód Balatonboglár Balatonlelle
Nem a napi 110 ezres üdülőnkből indultunk útra elkezdeni a Day 10-t. Fonyódliget irányába. Ár-érték arányban a vendégszeretettel és a figyelmességgel királylányokként távoztunk.
Mint a déli part minden települése Fonyód is kimaxolja az északi part látványát.
Három vonatállomásnyit gyalogoltunk mire a Stop büfében, a bringaút és a vonatállomás kereszteződésben megállva reggelizni kezdtünk, az északi part látványa meghozta az étvágyat. A helyi arcok régi motorosok. A reggelit szívgyógyszerrel kezdik és unicum sör kombóval folytatják. Mint Jack Reacher, mi is gyalog járjuk az országot, hogy megismerjuk azt ahol és azt amiben élünk. Fonyódig elgyalogolva valahogy nem láttunk nagy felismerést, igényt vagy változást arra, hogy megváltozott a Balaton környékén is a távolsághoz és a közlekedési eszközökhöz való viszony. Talán annyi a látványos változás, hogy több a magán yacht és több kikötő van, de már nem a vasút és a buszok, hanem az autók, a motorok és a bringák azok amiket használnak az emberek. A pusztuló állomások, elhanyagolt épületek, naponta 2-3 busz a menetrenden azt mutatják, hogy ezek az útak és vasútvonalak kiöregedtek, elszegényedtek, lemaradtak. Az útmenti kiszolgálást autók parkolásának megoldása nélkül nem lehet prosperaló üzletté tenni.
Balatonboglárra tartva az egykori nagy és közép méretű vállalati üdülők lakótelepekké váltak, vagy éppen rohadnak, arra várva, hogy felvásárlás után valami történjen velük. Valószínű, hogy egy véleményformáló valaki megvette, a hogyan építsünk mediterán kockatömböket a Balatonnál című rajzos életérzést,és azóta minden követője ilyet akar.
Sorra vágják ki a telkeken álló fákat, hogy aztán a letisztult minimalizmust nevében, két fehér kockában és vitorlavászon alatt nyaraljon a lekockázott udvaron. Ha egyáltan használja az épületet. Többséguk ugyanis üresen áll a szezonban. Szállás meg nincs sehol.
A vállalati üdülők, campingek és a gyerektáborok kora is lejárt. Persze tisztelet a kivételnek: az Erzsébet utalvány gyerekei láthatólag elég jól jártak, és a Coop dolgozói sem panaszkodhatnak. Azért akaod olyan hely még, ahol a vezetői döntés kigazdálkodja a dolgozói üdülő fenntartását, cserében nem kell az éves bónuszról sem lemondani.
Balatonbogláron az Euro Familybe tévedve 8 nap után kaptunk kultúrsokkot. A hirtelen feltörő vásárlási mániánkat sikerült a súlyra való tekintettel leallítani, viszont a boglári cserit nagy találmánya az ételadományos szekrény, annak bűze miatt azonban kénytelenek voltunk megállni. Klári hősként takarított, kidobálva a hetek ota 70 fokban rothadó készételeket. A pondrók és a lárvák sterilizálására már nem maradt több hello kittys zsepink. Látszik, hogy a városban van jószándék, de láthatólag kevés a normális működéshez.
Balatonlellére már a hőség idejére érkeztünk, ahol Pink koncert után is üde Fanni várt minket. Big love and respect, hogy kinyitotta a családi fészket egy éjszakára. Estére a a Majthenyi pincébe mentünk fel, ahol a déli part boraira és vendéglátásába is betekintést nyerjtünk a fantasztikus panoráma mellett.
A romantic sunset végét a viharjelzők és villámlás szakította meg. A nap végén a mólon tomboló szélvihar emlékeztett arra, hogy utunk végén járunk. Holnap körbeér az út. Talán ez a viharos este is a bennünk dülő érzelmeket mutatja?
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
