Terápiás csillagtúránk első teljes napján, csajok a szőlőben, jógával indítják a napot. Mire végzünk a napüdvözletekkel a kávégépet még mindig nem ízzította be senki reggel 8-kor, ezért Felsőtárkány felé vettük az iránytűt, mert úgy láttuk, hogy van kisvasút meg tó, meg olyan kis cuki a képeken.
Hegyek között, szőlők között, lepukkant nyaralók és roskadozó almafák között gyalogoltunk. O, ha Holle anyóhoz igyekeznénk, nem mennénk tovább anélkül, hogy a roskadó fákról ne szednénk le a terhüket egy-egy kosárral, hogy aztán almás pite és cider nagyhatalom legyünk. A nyaralókból állandó életvitelre átalakított házak és azok lakói néhol megérnének egy-egy szociális munkást és hozzá egy-egy pszichológus elemzést. Kívülről úgy tűnik, hogy kiköltözésükkel elszeparálták magukat a szociális érintkezés minden lehetőségétől.
Van, aki ravatalózónak alakította át saját udvarát keresztel és sírdíszekkel, van aki piszkos gumi bábákkal díszíti a kertibejáratot. A borospincéknél már némi mozgás van, mert a turán színezőszőlő szürete elkezdődött. Azt mondják jó idő lesz a gyalogláshoz.
Felsőtárkányra egy elég szuper bringaút visz ki, bár végiggyalogolni a 6km-t főút mentén elég unalmas. Találkoztunk egy lengyel családdal, akik ma reggel még gyalog indultak el a kaland kedvéért Miskolcról, jól belehúztak, de láthatóan élvezték.
Felsőtárkányban bárkivel szóbaelegyedtünk , azt mondta nem odavalósi. Ezért senki nem tud semmit arról, hogy mi és hol van a faluban. De bocsi, mi is máshonnan jöttünk és tökre érdekelne minket van itt. Vajon, ha csak egriek járnak ki dolgozni Felsőtárkányra akkor a Felsőtárkányiak hol vannak?!
Mindenesetre megtaláltunk néhány bizarr díszítéssel dekorált épületet és a nemzeti összetartozás emlékművét a trianoni kesergő kopjafával. A tó és a kisvasút környéke elég csendes volt, de itt is vége a szezonnak vagy nyárnak, mert semmi sem volt nyitva, pedig láthatóan néhány család, pár élvezte az árnyékos tó körüli sétát, de azért egy kávét vagy fagyit is vett volna.A kisvasút, ami Felsőtárkány-Fűtőház – Stimecz ház megállóhelyek között jár és az helyi erdészet üzemelteti oda-vissza 1200.-Ft- ba kerülne, mivel számlát nem kaptunk, így lett 1000.-Ft a vége.
Mindennek van ára, de értéke nem mindennek. A vasútőrültek számára ezen a szakaszon kisvasúttal utazni, kötelező a bakancslistán. A velünk utazó lelkes vasútfüggők videózása, fotózása, a mozdonyvezetővel való közös selfie nem volt egy cseppet sem unalmas utunk. Viszont mire felértünk a nyitott szerelvényekkel a Stimecz-ház végállomásra, ott olyan repülő szárnyas invázió kapott el minket, hogy sem orron sem szájon nem tudtunk levegőt venni a rengeteg repülő bogártól. Hiába mentünk be az erdőbe, hogy végigjárjuk a tanösvényt, a szívós kis lények nem tágítottak. Még jó, hogy volt nálunk kendő, mert visszaindulásig egész idő alatt azalatt próbáltuk túlélni ezt a túraszakaszt. Mindent meg lehet érteni sajátélményű tapasztaltok által, de Felsőtárkány egy darabig vagy örökre kimaxolva a listánkról.
Mire némi csalódottsággal visszaérünk a szőlőhegyre, feltámad a szél, szerencsére itt semmilyen rovarinvázióba nem futunk bele. Érezhető viszont, hogy lehülés jön éjszakára. Ezért még időben kinyitunk egy rosét, csinálunk egy sajttálat és hálásan elüldögélünk a panorámát nézve és lassan bevackolunk a lakókocsiba.
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
