A mások által un. férfiasnak nevezett szakaszunk után, mára egy kicsit rövidebb távot terveztünk, köszönjük Cataflan!
A tegnapi napszúrás és robotpilóta üzemmódban már nem nagyon foglalkoztunk a délutáni Nógradsipekkel, és annak cuki adottságaival. Mindenesetre a szécsényi reggeli busszal való visszatérésünkkor egy aktív közösség életébe csöppentünk.
A falu igen rendezett központi részein élénk beszélgetések voltak a buszra várok és a Coop friss zsemléjére pályázók között.
A pecsételő helyek (hasonlóan a végvárakhoz és a rádióadókhoz) nem hiába kerülnek a települések (elméletileg legaktívabb zónájába, hiszen nemcsak igazi helyi face control működik, de a világmegváltó hírek is itt találnak gazdára.
Úgy tűnik a kék szemű Taxodiales@gmail.com (lsd. Képek között ) kihasználta az OKT túratársak adta remek közösségierőt, élve a lehetőséggel, a helyi Coopnál lévő pecsetelőbe rejtette társkereső üzenetét, bízva abban, hogy, mint az üvegpalackba rejtett üzenetek, egyszer csak megtalálja, azt akinek ő kell.
Vajon igaza van?! Egy híres kutató szerint, aki számos aggregált adatot elemzett, arra a következtetésre jutott, hogy az online társkeresések sikerét a személyes találkozás adja meg. Na tessék! Aki magára ismer a leírtak alapján azért ne gondolja túl! Mi nagyon drukkolunk! Nógrádsipek Love is in the air! Mert hát ugye Shaw is megmondta: “nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani“.
A tegnapi hőség szerencsére alábbhagyott az éjszakai eső miatt, viszont Hollókőig sár, sár, sár, valamint a kicsit leszűkült diverzitásnak “hála”, az erdei állatvilágból nekünk csak bögöly, szúnyog és legyek rajai és támadásai jutottak mára . Elég idegesítő volt, hogy miközben a sárban dagonyázva azon egyensúlyoztunk, hogy ne arccal a pocsolyában végezzük, állandó ventilátor üzemmódban járt a kezünk a hesegetések miatt. A napi cardio és good mood üzemmódunkhoz viszont az erdei antioxidánsok közül a feketeszeder és a csalán adta C vitamin adagunkat. Köszi erdő!
A Hollókő felé tartó un. Gyertyános elnevezésű rész inkább érdemelné ki a csalános vagy a tüskés bozót címet, mint a pagony jelleget, ezért vagy név vagy a kaszálók cseréjét javasoljuk ezen a szakaszon. Máskülönben tényleg burka az ajánlott viselet.
A Hollókői vár és a tanösvény felől ereszkedve a faluba valamiféle gazdabolt madzagjával lezárt utakat találtunk, ami szerencsére nem villanypásztor, de azért mégis elég furán mutat. A Hollóköves Kávézóban NINCS pecsét (írtunk, jeleztünk), de sajna a felvállalt infókávézó címet sem nagyon érdemelné ki ez a vendéglátóhely. A cserháti kis falvak után Hollókő a mindenmentes település címért indulhatna el. A legjellegtelenebb, tartalmától és helyi lakosságtól megfosztott kiüresedett, brandként üzemelő település, ami elvesztette helyi jellegét.
Éppen ezért nem is sokat időzünk a kocsmában, másrészt az időjáráselőrejelzés bűvöletében akarjuk megelőzni az esőt. Míg egy MS Windows screen photo látvánnyal haladtunk Felsőtoldon lévő szállásunk felé. Mivel azonban itt sem bolt, vendéglő nincs annak ellenére, hogy szálláskiadással foglalkozik a hollókői tulajdonos, kénytelenek voltunk bebuszozni estére Pásztóra. A Rabló vendéglőben igen jót vacsoráztunk és némi holnapra elegendő tartaléka is sikerült szert tennünk a helyi Sparban, de már esik is szépen. Reggel a Bablevescsárdától Mátraverebélyig megyünk , mekkora sárban kitudja. Azt mondják az élet nem arról szól, hogy várjuk az eső elvonulását, hanem arról hogy megtanuljuk hogyan kell táncolni az esőben. De szerintünk mostanában inkább járni.
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
