Tegnapi vendégházunkban nem sikerült a kazánt és a radiátort összhangba hozni. Éjfélre bogarasak is lettünk. A szoba katicákkal teli rajzása az esti készülődésünket megbillentette. Azt írják, hogy a katicab
ogarat a középkorban Szűz Máriának szentelték, azóta meg a termékenység talizmánja. A szerencsehozó katica megóv a veszélytől, és állítólag sok szép élménnyel kecsegtet az életben és a szerelemben. 3D-ben, milliószorosan rezegve ennél sokkal bizarabb élmény volt katicákkal körbevéve lenni. A hideg mellé újabb ok, hogy fejünk búbjáig bújjunk el a takarók alatt. Hajnalban továbbra is jéghideg radiátorokra és falakra ébredtünk, a hideg miatt a katicák is lenyugodtak de a gazpalackon 60 perc alatt sem tudtunk vizet forralni, maradt a szuvidolt tojás és a kóla reggelire.
Kint már szakadt az eső. Szerencsénkre a Gomba presszó már nyitva. Ica néniék tegnap még aszút szüreteltek Tállyán, amit este kézzel szemezgettek. Mindezért 80 Ft /kg fizet nekik az a Royalsekt, aki tavaly meg 64/kg átvételi árral vette át Furmintot. “Nehéz a paraszti élet ” mondja Ica néni, aki elmeséli, hogy Tállyán a szőlő mellett még szederföldje is van, emellett vezeti a kocsmát, szörpöt főz, állatokat tart, nyúlat nyúz, ha kell. Ugyanis szereti a nyúlragut. Szeret még a Ruszén népdalkörbe is eljárni, és egyáltalán nem bízik abban, hogy ebből a sok mindenből, amilye van Komlóskán, bármi is tovabbmaradna miután meghal. Mivel a népdalkörrel már ő is megjárta Kassáig az Erzsébet utat, kacsintós szeder pálinkáját kínálta az útra. Isteni volt! 
Kellően feltöltekezve meg sem álltunk
Erdőhorvátiban, ahol szétázva, hideg kézzel és csöpögő orral ettünk a naponta kétszer működő buszmegálló magányában a szuvidolt tojásokat. Bár busz nem jár erre, de Kárpátia koncert, és mindeféle plakát is van. Viszont az EU-s pályázaton elnyert pénzen épült régi-új park sem tette vonzóbbá a falut.
Megszólítottunk volna egy nénit, hogy vajon melyik út megy Regéc felé, aki mindkét kezét felteve fordult meg megszeppenve, de annyira megdöbbentünk, hogy elfordulva intuitíve vonultunk tovább , kifelé a faluból. Szomorú. Hiszen annyi nép(dal)csoport keveredik ezen a vidéken. Olasz, ruszén, tót, horvát, magyar ősök és együttélés ellenére, milyen nagy az idegenekkel szembeni ellenérzé
s.
Az eső áztatta út helyett Erzsivel, alias Alzbeta-val, megállapodtunk, hogy az erdei út helyett, ahol már birodalmi lépegető lett a bakancsunkból, inkább az aszfaltos úton megyünk. Erre le is csendesedett az eső, ami igazi áldás volt, mert be tudtunk kanyarodni Háromhutára is, ami gyönyörű és feledhetetlen élményt adott Háromhuta.
Annak ellenére, hogy mára inkább egy kihalófélben lévő üdülőfalu, gyönyörűen karbantartott porták állnak. Szomorú látni, hogy az egykori tokaji borvidék falui mennyire elszakadtak a történelmi hagyományoktól. Míg a gönci hordónak nem volt párja, úgy Hutta üvegeinek sem.
Az üveggyártásra specializálódott település tudása eltünt az idő süllyesztőjében. Pedig a leírások alapján kemény adóforintokat jelentett mind a Rákócziaknak, mind Habsburgoknak az ittélők speciális tudása és munkája.
Az esős időjárás, nekünk mint túrázóknak éppúgy nem hiányzott, mint üveges tótnak hanyatt esés. Áztunk, fáztunk, kicsit nótáztunk, de a főtt tojásokon kívül mást nem tudtunk enni egész nap. Ezért eldöntöttük, hogy Regécen vadat eszünk boldogan, mert annyira benne van a levegőben.
Délutánra a regéci várhoz nem jutottunk fel, mert a háromnapos eső miatt az erdei út járhatatlanná vált. Az autós útón, ami a faluból indult, pedig már a vizes ruhában nem volt erőnk felmászni. Inkább az egyetlen boltot próbáltuk elkapni, mert mint kiderült se étterem, se büfé, de vad sem vár minket a vacsorára. Úgy koppantunk le a zárt vendéglő kapujáról, mint az üres dió a fáról. Ja, csak áprilisban nyit újra. Hát köszi! A látványbemutató szoba és bolt kettősében üldögélve, szomorú volt látni a vár látványterve alapján, hogy milyen is lehetne ha a műemlékvédelem és a kulturális örökség, ha kéz a kézben járnának. Szerencsere a bemutatóteremben volt pecsét, kávé, ami mellé még last minute-ban vehettünk még tésztát vacsorára. Igazi kollégiumi hangulatban, végre melegben, laktuk be a Zita vendégházat. Köszi Erzsi!
A mai nap nem a 17200 lépéssel íródik be a történelembe-hiszen volt már ennél sokkal több is- hanem az ázottkutya feelinggel marad Regéc emlékezetes. Bár holnap reggelre fagyot ígérnek, de van néhány retro könyv és némi mulatós zene a TV-ben.
