Párhuzamosok, ha találkoznak: pünkösdi királyság
A tegnapi eső és a durva lehűlést követően igazi öröm volt látni a ma reggel felbukkanó napot!
Háaat, aki túrázásra adja fejét ne az időjárásban bízzon, amikor az időtlenség és a maradandóság kérdéseire keresi a választ. Főleg ne pünkösd hétfőn, amikor nemcsak a kéktúrázók, de zarándokok is bakancsot húznak, hogy a Vértesben a Kékkel sokszor együtt futó Mária úton járjanak egyet. Párhuzamos világok, ha találkoznak….
Hát igen, még ha a zarándoklat egy külön iparág is, akkor is az emberektől tanulunk. Másoktól. Attól tanulunk, aki különbözik tőlünk, nem a hasonlóktól.
Így adva volt, hogy a pünkösdi királyság idején mi arra kerestük a választ, hogy mit tanulhatunk a nőkről és a férfiakról. Jó kérdés, mi?! Vajon miért csak egy nap a világ? Miért tart olyan rövid ideig a pünkösdi királynőség és királyság?!
Várgesztestől a Zsigmond kőn túl a Mátyás-kút felé vezető úton az elő fába vésett jelképekről, a szent fákról, a kötelező terület- és határkijelölő rítusokról beszéltünk. A tanult mintákról és a szerepekről, azokról amik fennmaradtak a köztudatban a szenteken, a szűzeken és királyokon át a mindennapi meséinkben, játszmainkban.
Ha már Mária út (2018. tavaszán mi is jártunk egy szakaszt Szekszárd és Mariagyűd között, de nekünk az Erzsébet út , a rózsa útja, sokkal jobb hangulatú volt 2017-ben), akkor érdekes kérdés, hogy mikor tudnak a nők kiteljesedni?
A nők, akik okosak, szépek, varázslók és királynők egyszerre? Nők, akik, ha elindulnak, ha el/továbblépnek, ha szembenéznek akkor ők azok, akik tudnak gyöngyöt sírni, rózsát nevetni, akiknek minden lépése után kenyér és virág terem, akik tudnak ajándékot hozni is meg nem is, tudnak röptetni, csókolni és szárnyat igézni is. Mindeközben harcosak is. Ha úgy lelik kedvüket akkor nagyon is készek megküzdeni az elemekkel az érzelmeikért és a testi örömükért is. Nőkről, akik egyszerre tudnak lágyak és forrók lenni, ahogy kemények és hidegek is. Nők, akik tündérek és boszorkányok is egyben.
A karantén utáni túránk során sok párt és kb. ugyanannyi különböző dinamikát láttunk,
tapasztaltunk arról, hogy egy nő és egy férfi hogyan (nem) fejezi ki (nem) tetszését egymás érzékenységével szemben.
Vannak elméletek arról, hogy a férfiaknak milyen hatalmas erőfeszítéseik vannak abban, hogy ők maguk úgy működjenek, ahogyan egy ’férfihoz illik’. Állandó oda-vissza játszó teljesítményméréssel szondázzák magukat, amit állandó önfegyelemmel, a természetes reagálásról való lemondással tudnak csak elérni. A férfiak egymástól, a teljesítményéikért nagyon kevés jutalmat kapnak, ahhoz, hogy többek legyenek egymás szemében, mint oké, mindig sokkal többet kell teljesíteni is.
Azt mondják, hogy a férfiak nőkkel szembeni rosszallása sokszor azt mutatja, hogy a férfilélek igenis emlékszik a korábbi, feladott vágyaira: arra az időszakra, amikor még átélte vagy átélhette egyfajta biztonságban az érzelmi intelligencia minden fokát: a szeretet, a félelmet, a sértettséget, a szerelmet és a csalódást is. Akkor ott ez teljesen normális és oké volt, de a férfiak klubjában már nem az, csupán lányos picsogás.
A Rockenbauer emlékfa előtt megállva….. Tündérek és Tündér Lalák: miért kell erdőben elő fákat csonkitani az un. művészet nevében?
A Vitanyvár romjain napozó gyíkokat megzavarva, időutazóként próbáltuk a Fortepanon talált 1938-as képet reprodukálni, jó móka volt.
Mire Körtvélyespuszta közelébe értünk megtaláltuk az erdei temető jelölését! Szuper! Hiszen a szombaton megírt Kapolnapusztához hasonlóan ez a temető is egy kihalt település utolsó maradványa, bár ez a hely egy falu lassú elnéptelenedését őrzi időtlen nyugalommal, ami teljesen más hangulatot áraszt, mint a Kapolnapuszta múltja és zavaros hangulatú katlana.
Kiérve a Mária szurdokból Csákányospuszta felé haladva a ligetes részen vágtunk át, ahol a déli órákban valami nagyon különleges, virágos illat lengett körül minket. Ha azt vesszük, hogy ókorban az illatok és az illóolajok hatalmas szerepet kaptak a vallási szertartásokban, mert ezekkel tisztították meg a levegőt, és az áldozat bemutatását is illat kísérte, akkor a mi pünkösdi túránk tegnapi eső áldozata után, komplett parfümmé komponálódott.
Meg is lett egy wandergirls alapillat, amiben a legtovább érződő illat az valószínűleg egy eső utáni erdős, fás illat lesz. A fejillat, ami az első benyomást adja hozzá, az a bodza és mezei virágok illatával keveredve, míg a szívillat, ami megadja a parfüm jellegét, az biztosan a szellőrózsa lenne.
Elvarázsolva Szárligetig az év leghosszabb 5 kilométerét toltuk le vagy két órán át úgy, hogy sehogy sem jött ki a nap végére a tavunk a hivatalos 15.5 km-es matek, nekünk ez a szakasz jóval több lett vagy 4 kilométerrel, pedig most el sem tévedtünk! Viszont jól elfáradtunk, mert ezekre az extrákra- varázslás ide vagy oda- már nem voltunk felkészülve. Szerencsére lekéstünk egy vonatot és még volt időnk kávéra, fagyira a cukrászdában, hiszen a túrázás után is valamivel ki kell tölteni az időt! El kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az a fontos és semmi más.
Végül jóval többet mentünk a 10-es szakaszon, mint az előirt 53 km, és ezzel az összes táv 32 % – át teljesítettük, lépéssel és pecséttel egyaránt. Idei és soronkövetkező szakaszaink sorrendisége továbbra is karantén és szállás függő lesz.
Viszont olvassátok a korábbi utakról itt a blogunkon, és járjatok ti is!
Wandergirls,
Klári és Ilcsi
