Egy fél évvel később, Budapest Normafa irányából, újra a magyar kagylós Jakabon, csak , hogy ne maradjon bennünk rossz érzés. Az újak kedvéért, és az időrend miatt egy kis felfrissítése a járásainknak. Az idei 2019-es OKT (Országos Kék Túra) előtt, elsőként a Balatont jártuk körbe 10 nap alatt 2017-ben , majd azon az ősszel nagybátran már az Erzsébet zarándokútvonalon a rózsákat követve jártunk le négy szakaszt kb. 90 km-t a Zemplénben Sárospataktól Telkibányáig. (Azt mi is már csak a túra végén tudtuk meg , hogy a középkori irodalomban a női lépések nyomában termő rózsák a menstruációt is jelképezték, és a rózsa a nőiesség, a nővé válás szimbóluma is volt egyben. Amúgy Erzsébet – igen az utalványon is ő van -igazán karakán csaj volt a maga korában, igazi femme fatale, feminista és karitatív jótet lélek. Akiknek van 5-6 napja, azoknak bátran ajánljuk a teljes utat Sárospataktól Fűzerig vagy akár Kassáig is, mert egyrészt jól kijelölt út klassz szállásokkal, és igen csendes annak, aki az elvonulást fontosnak tartja).
2018-ban az év elején még azt gondoltuk, hogy a korábbi jó emlékek miatt a Mária Úton is megyünk egyetBaranyában egészen Máriagyüdig. Mivel ezt is zaranádokútnak tartják, sőt! , ezért hasonlóan jól kijelölt útakra és szállásokra számított lelkünk ott lent meseszép délen. Szekszárd és Mariagyűd között azonban nem ezt tapasztaltuk. Fel is adtuk. Mármint Máriát.
A 2018-as őszi szünetben adtunk még egy esélyt a hazai zarándok túraútvonalaknak és a Szent Jakab útat választottuk. Talán azért is mentünk, mert azt mondják, hogy egy férfi mindig tudja az utat, csak bízzuk rá magunkat. Aha. A Tihanytól Pannonhalmáig tartó szakasz egyáltalán nem volt jól járható. 2018. őszén számos jelöletlensége úgymond kalandos helyzeteket okozott, de sokkal inkább bizonytalanságot saját magunkban. Lányok a rengetegben, hej.
Nem egy alkalommal bújtunk térképet, GPS navigációt és iránytűt egyszerre, térerő hiányában telefonos és humán tényezők nélkül, és bíztunk abban, hogy a következő lépéseink jó irányba vezetnek minket.
Schopenhauer szerint életünk első negyven éve adja meg a szöveget, a következő 30 pedig a hozzá való kommentárt, ezért aztán úgy tűni, hogy kommentáros kötetünk túrázásaink során szerzett megjegyzések rovatai látványosan bővülnek.
Az emberek gyakran mondják, hogy a motiváció nem tart sokáig, ahogy a fürdés sem… Ezért kell naponta megmártózni egy- egy szívmelengető biztatásban. Így hát kapva kaptunk az alkalmon, hogy a Szent Jakab Egyesület által szervezett pátyi szakaszát megjárjuk.
A teljesítmények pecsételés helyett, tényleg egy 3D s motivációs gyűjtemény első fejezetében sétálgattunk mindazokkal, akik a reggeli esővel mit sem törődve felcaplattak a Normafához és onnan lecsorogtak Pátyig. A szervezők szerrint a túra célja az, volt hogy ízelítőt adjanak az Úthoz.
Budakeszinél az erdészet sokadik kerítéset mászva inkább kerítésszaggató pálinkára gondoltunk, mint ahogy az egyik túratárs is említette a hangulatos, de üres pincesoron: ” inkább keressünk a fő úti műintézményekben valami bedőlős vidítót” .
A pátyi pincesor a vörösborok elnevezései alapján van felosztva, és igazán egyedi és különleges része az országos pincefalvak projektnek.
Pátyhoz a Csilla von Boeselager nevéhez fűződő magyar MagyarMáltaiSzeretetszolgálat is kapcsolható. Ez a szervezet az, amely a rendszerváltás óta rengeteg alkalommal kötelezte el magát hazai és határon túli események, katasztrófák karitatív támogatásával.
Az eső utani reiva, vagyis a gyönyörű harmónia idejére is elköteleződöttek maradtunk elveinkhez, vagyis túráinkon a helyi gazdaság élénkítésével járulunk hozzá az ottélők jólétéhe, ezért a Cukorborsóétterem mellett a Trevi cukrászdát is meglátogattuk.
Ezen a rövid, egynapos szakaszon az tetszett a legjobban, amit egy néni mondott barátnőjének “amit nem élünk meg, az úgysem hagy élni“.
Motivácioban ma simán túlnyertük magunkat. Járjatok ti is!
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
