Magunk is meglepődtünk, hogy újra eltelt egy tél, egy tavasz és egy nyár, mióta Erzsi zarándok útját jártuk a Zemplénben. Ez az ősz már a második ősz, amit a 10 napos Balaton Caminónk óta járással töltünk. Igaz, a pécsi Mária Út után azt mondtam Klárinak, hogy nekem most elegem van a bennünk, vagyis a bennem dulakodó, vagy éppen elalvó istennőkből. Bocs Mária!
Baráti, ismerősi javaslatok alapján két út van, amit feltétlen végig kell járni, meg kell tapasztalni, nem lehet kihagyni evilági életünkben: egyrészt a magyar Kék és a nagybetűs El Camino, vagyis a gyerekkori emlékeket felidéző Rockenbauer Pál által végjárt és bemutatott Országos Kéktúra, és a Santiago de Compostela-ba vezető El Camino valamelyik szakasza. Komolyan, most lehet dönteni, hogy melyik a nagyobb kihívás?! Leginkább mindenkinek a magáé, de van hozzá ígéret, hogy „A távolságot, mint üveggolyót megkapod, csak hunyd le kis szemed”. Az El Camino, az ismert magyarázatok szerint azért annyira különleges, mert a Tejút alatt húzódó útvonal energiája megnöveli az emberi agy rezgésszámát, ami aztán dominóelvszerűen serkentő hatással van az emberi tudatosságra. A komfortzónán túl, a megváltozott érzékelés és a tudás teljesebbé válik a Tejút csillagképe alatt, ami sokak számára lehet felkavaró, felemelő és félelmetes egyszerre. Az ígérik, hogy ha az ember érzékenyebbé válik, akkor a jót és rosszat egyaránt megtapasztalhatja Camino alatt. A Kék, meg azért, mert a mienk.
Jó, akkor legyen a Jakab, maxoljuk ki a szenteket, de inkább a magyar szakaszon, hiszen nekünk most sincs 30- 60 napunk, és a Tejút innen is látszik. Az un. Balaton Caminónk alatt Vonyarcvashegy után találkoztunk egy 70+ nénivel, aki Budapesttől Lebényig tartó gyalogútjáról mesélt egy hajnalon. Azt, hogy a gyalogos zarándoklata során az útszéli kövekből olvasott jelek mennyi erőt adtak neki, ahhoz hogy menjen tovább.Tényleg nehezen járt. Így hát két évvel később, emlékezve erre a kalandunkra, megint lent vagyunk a balatoni úton Tihanynála Belső Tónál találjuk meg a kagylót, amelyet követni fogunk Pannonhalmáig. Erzsivel és a Mária úttal ellentétben azonban, erre az útra nem váltottunk útlevelet, nem pecsételünk, terveink szerint “csak” járunk.
“Indulj el, hogy megérkezhess!”
A Külső tónál járva az echóra, a híres helyi jelenség történetébe botlunk, és habár csendes a félsziget a szezon után, a visszhang sem nagyon hallattszik már a beépítések miatt.
Míg a nádastól nem látjuk a tavat, megpróbáljuk újragondolni, hogy mi ennek a történetnek az üzenete így a 21.században. A kecskepásztor lány történetében egyrészt adott egy beteg királyfi, annak az apja és egy néma pásztorlány, akinek rengeteg kecskéje van, ráadásul azok is aranyszőrűek (is). A királyfi részére, orvosi javaslatra, az apa kér egy kis kecsketejet, szerintünk laktózérzékenység miatt. A kecskepásztor lánynak azt ígérte a királyi apa, hogy visszaadja a hangját cserébe, ha a fia meggyógyul. A fiú a kecsketej hatására tünetmentes lesz, a lány pedig visszakapja a hangját. És innentől ez lehetne akár happy end is a történet. De ez nem, mert inkább magyaros történet, mintsem Disney hercegnős. Hiszen a fiú úgy gondolta, hogy erős apja helyett, mellett jól jön majd neki egy erős lány (is). Ez a lány nem nagyon akart mankója lenni senkinek sem, hiszen saját élete, jövedelme volt, így hát nemet mondott a királyi nászra. A király pedig, aki fia révén, igencsak megsértve érezte magát ezek után, megátkozta és kősziklába zárta a lányt, ahol aztán kiabálhatott visszanyert hangjával, mert az aranyszőrű kecskéi pedig az eko miatt a víz felé indultak . Mostanra már a mindent felejtő őszi illat.
Úgy tünik elsőre, hogy az önálló hang Tihanyban a magyar Jakab út elején, főkolompos birkákkal a nyomunkban kezdődik.
Azért csak elmondjuk, mert utánanéztünk, hogy ennek a hiretelenharagú Jakabnak is megvan a maga családi csomagja. Anyjával, Salome-vel az élete nem volt egy gyalog galopp. Mártíromságában viszont egészen Santiago de Compostela-ig jutott. Utunk első napján Nagyvázsonyig zavartalanul nyugodtan haladtunk az őszi fényekben. Vászolyba, ebbe a gyönyörú kis faluba, ismét eljutottunk, ahol nem hagytuk ki a Zomác Bisztrócskát sem. A Szent Jakab forrás után elhagyva a falut kicsit belehúztunk, hogy meg sötétedés előtt a Nagyvázsonyba érjünk. Sikerült is egy strucc farmon keresztül, még a hétvégi fizetésnapra beérkezni, ahol aztán az eső is utolért minket.
Mivel brutál hangulat alakult ki a Kinizsi sörbár előtt a helyi favágó között , 30.900 lépés után maradtunk a rántott sajt és az X Faktornál, szállásunkon. Ettől még a falu szülötte Várnai Zseni és a híres látogatója Csokonay Vitéz Mihály sem tudott eltántorítani minket. Holnap megmásszuk a Kab-hegyet, hogy aztán végig erdőben járjunk egészen Városlődig, mert az óraátállással nyerünk egy kis extra időt!
Járjatok velünk!
Klári és Ilcsi
#wandergirlwalks
